Icefields Parkway: a világ 232 km-es legszebb útja Kanadában (útikalauz)

Mindenki azt mondja, hogy ez az út, amelyet 93-as autópályaként is ismernek, egyszerűen olyasmi, amit a saját szemeddel kell látnod — Kanada egyik legcsodálatosabb élménye. Amikor először hajtottam végig rajta anyukámmal, egyből tudtam, hogy ide vissza kell térnem: túlzás nélkül a legszebb út, amin valaha jártam. És egyben az egyik oka annak is, hogy Banffből olyan gyakran furikáztunk át moziba Jasperbe (pedig Banffnek is van saját mozija). Kanyarok, amelyek hatalmas, havas csúcsok alatt tekeregnek, vad türkizkék tavak, amelyeknél egyszerűen meg kell állnod, mert az agyad fel sem fogja azt a telített színt, és óriási gleccserek, amelyek a hegyekből csúsznak lefelé. Az egész táj annyira epikus, hogy néha az az érzésed, mintha egy természetfilm közepén találnád magad.

Tudom, tudom, az internet tele van Icefields Parkway útikalauzokkal. De egyik sem vezet végig ezen az úton olyan részletesen, mint a miénk. 😁 Minden megálló a leghíresebbektől egészen azokig, ahol Lukášsal teljesen egyedül voltunk. Szállás, benzin, tömegek, túrák, mire figyelj oda, és hogy miért csalódtunk kicsit a Snocoachben. Meglátod, hogy az a 232 kilométer nyugodtan elvisz akár egy egész napot, és a végén mégsem lesz elég belőle. ☺️

Összefoglalás azoknak, akiknek nincs idejük végigolvasni a cikket

• Hol van: A Highway 93 (Icefields Parkway) összeköti a kanadai Banff és Jasper nemzeti parkokat Alberta tartományban.
• Hossz és idő: 232 kilométer hosszú. Maga a menet nagyjából 3 órát vesz igénybe, de a kilátókkal és túrákkal együtt szánj rá egy egész napot (ideális esetben 8-10 órát).
• Alapszabály: Nincs mobiltérerő, és az egész úton egyetlen benzinkút van, óriási magashegyi felárral. Tankolj tele Banffben vagy Jasperben.
• Állatok: „Bear country” területén jársz, vagyis a medvék földjén. A bear spray (medveriasztó spray) abszolút szükséges, még ha csak egy rövid kilátóhoz mész is.
• A legjobb az útvonalon: A türkizkék Peyto Lake, a hatalmas Athabasca Falls vízesések, a lenyűgöző Athabasca gleccser és a kedvenc túránk, a Wilcox Pass, ahol garantáltan találkozol vadjuhokkal.

Mikor induljunk az Icefields Parkway-re és alapvető tájékozódás

A Highway 93 Icefields Parkway egész évben nyitva van, de ha minden túrát és a tavakat a legragyogóbb türkiz színükben szeretnéd élvezni, egyértelműen a nyári hónapokra tervezd az utadat. Így is készülj fel arra, hogy a kanadai Sziklás-hegységnek megvannak a maga szabályai, és az időjárás itt szó szerint egy szempillantás alatt változik. A napsütést tíz perc alatt sűrű eső válthatja fel, és Lukášsal hamar megtanultuk, hogy az esőkabát kéznél tartása a sikeres kirándulás alapja.

A legjobb időszak a látogatásra június végétől szeptember elejéig tart. De valamire figyelmeztetnem kell, mert mi is a saját bőrünkön tapasztaltuk. Még július közepén is meglephet egy hófúvás. A nyári road tripünk alatt átéltünk olyan napokat, amikor kora reggel vacogó fogakkal kapargattuk a jeget szeretett Chiquitánk ablakáról, délután pedig a tónál rövid ujjú pólóban izzadtunk, miközben egy kis árnyékot kerestünk. Lukášsal elsajátítottuk a jól ismert hagyma-elvet az öltözködésben, mert enélkül itt egyszerűen nem lehet boldogulni. A téli gumik novembertől áprilisig kötelezőek, de télen az út gyakran zárva van a lavinaveszély miatt, és a körülmények csak nagyon tapasztalt sofőröknek megfelelőek, akik hozzászoktak a kiszámíthatatlan hegyi hófúvásokhoz.

Még egy dolog, amit nem szabad elfelejteni: az egész autópálya nemzeti parkok területén fekszik, így érvényes parkbelépő nélkül a fizetőkapunál nem engednek be. Rögtön a Lake Louise mögötti vagy a Jasper melletti kapunál ellenőriznek, a belépőt pedig előre online intézheted a hivatalos Parks Canada oldalon. Az út teljes hosszán egyáltalán nincs mobiltérerő, ezért melegen ajánlom, hogy tölts le offline térképeket a telefonodra (sokan keresik az „icefields parkway google maps”-et offline-ra), vagy tölts le előre egy hivatalos „icefields parkway map pdf”-et közvetlenül a kanadai nemzeti parkok oldaláról, hogy tudd, melyik kilométernél állj meg.

Hol szálljunk meg és mennyibe kerül

Szállást találni közvetlenül az Icefields Parkway mentén elég nehéz dió, mert a védett vadon közepén vagy, és kereskedelmi épületből itt abszolút minimum van. A legtöbben úgy oldják meg, hogy kora reggel indulnak Lake Louise-ból (vagy Banffből), és este megérkeznek Jasperbe, ahol megszállnak. Saját tapasztalatból megerősíthetem, hogy ez a legésszerűbb változat, ha nem az autóban vagy sátorban alszol, mint ahogy mi tettük.

Ha bérelt autóval utazol és hotelt keresel, készülj fel igazán magas árakra. A kanadai Sziklás-hegység drága úti cél, és a nyári főszezonban az árak simán felkúsznak 200-320 euróra éjszakánként két főre. Ez a körülötted lévő elképesztő szépség ára, úgyhogy jó ezzel már a költségvetés tervezésekor számolni.

Szállástippek az útvonalon és környékén:

• Magán az útvonalon: Itt gyakorlatilag csak néhány lehetőség van. Az egyik a The Crossing Resort nagyjából félúton a benzinkútnál, ami nagyon praktikus, ha már fáradt vagy a vezetéstől. Luxusosabb változat pedig a Glacier View Lodge közvetlenül a Columbia Icefield gleccsernél, ahol sokat fizetsz rá, de a szobából egyenesen a jégtömegekre nyíló látványos kilátásban lesz részed.
• Lake Louise-ban (start): Itt a gyönyörű és történelmi Fairmont Chateau Lake Louise-t ajánljuk, ha kirúgnál a hámból és élveznéd a tökéletes luxust, vagy az árban elérhetőbb Mountaineer Lodge-ot.
• Jasperben (cél): A célállomáson lényegesen bővebb a választék. Nagyon kellemes, hangulatos faházas szállást találsz a Becker’s Chalets-ben közvetlenül a folyónál, ahol este remekül hallod a víz csobogását.

Ha kempingezni indulsz, mint mi, az útvonalon több úgynevezett „First come, first served” kempinget találsz (például a népszerű Waterfowl Lakes Campgroundot vagy a festői Wilcox Creeket). Ez azt jelenti, hogy aki előbb ér oda, azé a hely, és az előzetes foglalás itt nem működik, még ha a kanadai parkok rendszere egyébként imádja is a foglalásokat. Főszezonban ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy ideális esetben már délután két óra előtt ott kell lenned, különben nagy valószínűséggel pórul jársz, és tovább kell menned, ami a térerő nélküli vadonban néha elég stresszes.

Egy ilyen gyönyörű, szolgáltatások nélküli természeti kemping ára (csak egy száraz WC, tűzrakóhely és egy rakás fa vár rád) éjszakánként 16-20 CAD (kb. 11-14 euró) körül mozog. Emlékszem, ahogy az egyik ilyen kempingnél visszafojtottuk a lélegzetünket, amikor a furgonunk közelében egy hatalmas wapiti szarvas sétált. Ez tiszta romantika, csak éjszakára gondosan rejts el minden ételt és illatos kozmetikumot az autóba vagy a speciális medvekonténerekbe, mert a medvéknek hihetetlenül jó a szaglásuk, és biztos nem akarsz velük reggelizni. A kempingezés szabályairól szóló információkat a Banff Nemzeti Park hivatalos oldalán ajánlom elolvasni.

Icefields Parkway: 14 megálló, amit nem hagyhatsz ki Kanadában

Nézzük meg együtt a megállók konkrét útitervét, méghozzá dél–észak irányban, azaz Lake Louise-tól Jasper felé. Pontosan így teszi meg az utat a turisták túlnyomó többsége, és ez a legésszerűbb a nap szempontjából is, amely a reggeli indulásnál nem süt egyenesen a szemedbe, így a fotók sokkal szebbek lesznek. Készítsd elő a fényképezőgépet, főzz kávét a termoszba, és győződj meg róla, hogy tele van a tank, mert indulunk. Minden megállónál megadom a Lake Louise-i fizetőkaputól számított hozzávetőleges kilométert, hogy internet nélkül is könnyen tájékozódhass.

1. Crowfoot Glacier (33. km)

Rögtön a harmincharmadik kilométer után először a Crowfoot Glacier, egy varjúláb alakú gleccser látványa állított meg minket. Közvetlenül az út mellett lehet parkolni, így ki sem kell szállnod az autóból, bár persze ki fogsz akarni. A gleccser onnan kapta a nevét, hogy egykor három hatalmas jégnyelve volt, amelyek hűen emlékeztettek egy óriási varjú sziklába vájt karmára.

Sajnos a globális felmelegedés keményen rajta hagyta a nyomát, és a legalsó „ujj” már elolvadt és visszavonhatatlanul eltűnt. Amikor arra a csupasz sziklára nézel, van benne jókora adag szomorúság, mert élő közvetítésben látod a változó természetet. Ennek ellenére fantasztikus első ízelítő abból, ami erre a gleccseres road tripre vár. Általában elég erősen fúj a völgyben közvetlenül alatta fekvő Hector Lake felől, úgyhogy ne felejtsd el a szélkabátot már az első megállóhoz.

2. Bow Lake és Num-Ti-Jah Lodge (39. km)

Csak egy kicsivel arrébb a Bow Lake-be botlasz, ami az egyik legnagyobb és szerintem legcsodálatosabb tó az egész útvonalon. A víz benne annyira hihetetlenül kék és jeges, hogy még ha nyáron csak az ujjadat mártod is bele, azonnal elgémberedik. A háttérben fenségesen magasodik a hatalmas Bow Glacier gleccser, amelyből a tó a kőlisztes türkiz színét kapja, és olyan látványt teremt, mint egy képeslapon, amit aztán titokban irigyelsz mindenkitől az Instagramon.

A tó partján találod az ikonikus fából épült Num-Ti-Jah Lodge-ot a jellegzetes piros tetejével, amely gyönyörűen kontrasztban áll a kék víztükörrel. A legendás hegyi vezető, Jimmy Simpson alapította a 20. század elején, és igazi régi vándorhangulat árad belőle. Ideális hely egy rövid parti sétához és csodálatos fotókhoz a víztükörben tükröződő hegyekkel. Ha lenne több időd és kedved egy rendes túrához, innen indul egy nagyjából kilenc kilométeres túraútvonal egyenesen a gleccser alatti vízesésekhez, de a legtöbben itt csak fél órát időznek, és inkább továbbindulnak a következő kaland felé. (A környék tavairól bővebben írtunk a Lake Louise útikalauzunkban.)

3. Peyto Lake a Bow Summit kilátóból (40. km)

Ez egy abszolút klasszikus, amit egyszerűen nem hagyhatsz ki, még ha első pillantásra egy kicsit tömegőrület is. ☺️ A Peyto Lake valószínűleg a legfotózottabb tó az egész útvonalon, és amint a kilátóból lenézel, azonnal megérted, miért. Tökéletesen farkasfej alakú (vagy kutyafej, ahogy Lukáš szereti állítani), és a neonok is megirigyelhetnék a ragyogó türkiz színét, ami már-már természetellenesen hat. Lukášsal ott fent kézen fogva, csendben bámultunk, mert az a látvány teljesen lefegyverez.

A Bow Summitnál lévő nagy parkolóból (ami mellesleg az egész út legmagasabb pontja, 2067 méteres tengerszint feletti magasságban) egy rövid, de elég meredek emelkedő vár a fából készült kilátóplatformig, ez körülbelül tíz perc gyors gyaloglás. Mivel ez óriási mágnes a világ minden tájáról érkező turisták számára, a platform nyáron gyakran ostrom alatt áll a turistabuszoktól, és tucatnyi különböző nyelvet hallasz. Lukášsal ravaszul úgy oldottuk meg, hogy egy jelentéktelen kitaposott ösvényen egy kicsit tovább mentünk az erdőbe, ahol a tömegek mintha varázsütésre eltűntek volna, és a farkastó végre csak a miénk volt, és nyugodtan lefotózhattuk, idegen könyökök nélkül a képen.

4. Mistaya Canyon (71. km)

Nagyjából újabb fél óra nyugodt vezetés után mindenképpen ajánlom megállni a Mistaya kanyonnál. Egy jelentéktelen földes parkolóból rövid ösvény vezet le az erdőn keresztül a folyóhoz, ez alig tizenöt perc kellemes gyaloglás. Hirtelen kitárul előtted egy keskeny és mély sziklahasadék, amelyen elképesztő erővel zúdul át a gleccserfolyó, és a világos mészkőbe csodálatos, sima és lekerekített formákat váj, amelyek úgy néznek ki, mint valamiféle szobrok.

A vad víz dübörgése itt annyira fülsiketítő, hogy a párodat alig hallod, még ha egymásra is kiabáltok. De itt nagyon vigyázz, és ne közelíts a nedves és csúszós sziklák széléhez, és végképp ne próbáld a jobb fotó kedvéért átlépni a védőkorlátot. A víz itt olyan könyörtelenül gyors és hideg, hogy egy esetleges esésnél a legkisebb esélyed sem lenne. Ennek ellenére lenyűgöző látvány a kanadai természet megzabolázhatatlan erejéből, és mi elég sokáig kibírtunk ott ülni egy biztonságos sziklán.

5. Saskatchewan Crossing (77. km): praktikus pihenő

Ez nem is annyira természeti látványosság, mint inkább egy abszolút kulcsfontosságú tájékozódási pont, ahol a Highway 93 keresztezi a 11-es utat. A Saskatchewan Crossing ugyanis az egyetlen hely a hosszú 232 kilométeren, ahol benzint vehetsz, normális vízöblítéses WC-re mehetsz egy étteremben, vagy vehetsz valami meleg ennivalót. Ilyen kis civilizációs sziget a végtelen tűlevelű erdők közepén, ahol mindenki egy pillanatra fellélegzik.

De őszintén figyelmeztetnem kell egy dologra, ami valószínűleg meglep. Abszolút minden ára, és különösen a benziné, itt egyenesen csillagászati. A benzinkút tulajdonosai ugyanis nagyon jól tudják, hogy egy kétségbeesett turista üres tankkal bármit kifizet, hogy ne ragadjon a medvékkel teli vadonban, így egy liter üzemanyag itt simán akár felével többe kerül, mint a városokban. Ezért tanácsoltuk már a bevezetőben, hogy tankolj tele Banffben. Mi itt 2017-ben csak egy jó túlárazott kávét ittunk a termoszból, beszívtunk egy kis benzinkúthangulatot, és gyorsan iszkoltunk tovább a hegyek felé.

6. Weeping Wall (106. km)

A Siratófal, azaz a Weeping Wall a Cirrus Mountain hatalmas mészkőfala, amelyről tavasszal és nyár elején, amikor olvad a hó, annyi kaszkád folyik le, hogy a hegy úgy néz ki, mintha valóban tucatnyi szemből sírna, és ezt egyenesen az autó ablakából nézheted. Azok a vízcseppek lassan folynak le a szürke kövön, és a finom erecskék csodálatos hálóját alkotják, amelyeken napsütésben apró szivárványok jelennek meg.

Nyáron ez egy nagyon szép és gyors megálló, de az igazi varázslat és egy kis őrület itt csak télen történik. Amikor mindazok a finom erek mélyen megfagynak és óriási jégorgonákat alkotnak, a szikla híres jégmászófallá válik, ahová jégcsákánnyal a kézben a világ minden tájáról érkeznek a merészek és adrenalinfüggő őrültek, hogy próbára tegyék a határaikat. Nyáron legalább kellemes hűvöst árasztanak, ami egy pillanatra felfrissít.

7. Big Bend és a kilátás a csúcsról (115. km)

Rögtön a Weeping Wall után az út könyörtelenül és meredeken emelkedni kezd, és egy óriási U alakú kanyarba tekeredik, amelyet találóan Big Bendnek hívnak. Emlékszem, ahogy szeretett öreg Chiquita furgonunk erre a brutális emelkedőre kettesben zihált, mi pedig Lukášsal feszülten és teljes csendben figyeltük a motorhőmérséklet mutatóját, hogy szegény vajon egyáltalán feljut-e anélkül, hogy a motorháztető alól füstölni kezdene. 😅

Amint ezt a végtelen kanyart végre feljárod és a motor fellélegzik, a jobb oldalon feltűnik egy kis lehajtó egy kilátóparkolóhoz. Mindenképp állj meg ott. Az a nagyszerű látvány vissza a Saskatchewan folyó széles völgyébe, a meredek sziklafalak keretezte végtelen mély erdőkkel, pontosan az a lélegzetelállító látvány, amiért az emberek rákeresnek, hogy megéri-e egyáltalán az út. Egyértelműen megéri, és itt fent készíted el a kirándulás egyik legjobb panorámafotóit.

8. Parker Ridge túra (120. km)

A Parker Ridge pontosan az a fajta túra, ami miatt azt kérdezed magadtól, miért nem jöttél ide egy egész hétre. Ha van időd és egy kis kedved rendesen kinyújtóztatni az autótól elzsibbadt lábadat, ez egyenesen kiváló választás. Ez nagyjából ötkilométeres túra oda-vissza, körülbelül 250 méteres szintemelkedéssel. A keskeny ösvény elég meredeken emelkedik kanyargós szerpentineken, hamar az erdőhatár fölé, így remek kilátás nyílik, és a végén egy igazi bomba vár rád.

Amikor fent végre átbukkansz a csupasz gerincen, erős hideg szél csap az arcodba, és hirtelen kitárul előtted a Sziklás-hegység leghosszabb gleccsernyelvének, a Saskatchewan gleccsernek a hatalmas panorámája. Erre a túrára mindenképp jó cipőre lesz szükséged, itt gyakran még július közepén is alattomos hómezők fekszenek, és néha eléggé csúszik. Mi szerencsére esküszünk a rendes túracipőre, amely már számos hasonló kanadai túrán megbízhatóan kitartott.

9. Columbia Icefield és Athabasca Glacier (127. km)

Ez az egész Icefields Parkway képzeletbeli dobogó szíve. A Columbia Icefield hatalmas jégmező, amely állítólag területével egész Vancouvernek felel meg, és három különböző óceánba folyó folyókat táplál. Én ezt a számot akkor nem tudtam elképzelni, de amint ott állsz és körülnézel minden irányba, megérted a végtelenség érzését. Amit az útról látsz, az valójában „csak” egy kis nyelve, a híres Athabasca gleccser. Itt találod a fő látogatóközpontot is, ahol egy szeles délután után ehetsz forró levest, vehetsz meleg zoknit, és használhatod az egyetlen wifit széles e vidéken. Több hivatalos információt a tevékenységekről a Columbia Icefield oldalán találsz.

Itt árulják a jegyeket a népszerű „Snocoach”-ra, azaz az Ice Explorerre is. Ezek hatalmas, monstruózus kerekeken guruló buszok, amelyek egyenesen felvisznek magára a gleccserre, ahol aztán körülbelül 20 percig sétálgathatsz a jégen tucatnyi más emberrel. Elég sokba kerül, nagyjából 119 CAD (kicsivel több mint 80 euró) fejenként. De őszinte leszek, számunkra ez egy kicsit turistacsapda volt, és a kattogó fényképezőgépes tömegek itt tényleg óriásiak. Lukášsal egyértelműen egyetértettünk abban, hogy sokkal jobb és autentikusabb élményed van a zord természetből, ha a gleccser homlokához egyszerűen gyalog és teljesen ingyen mész el (elég lent parkolni és felmenni körülbelül egy kilométert egy meredek ösvényen), bár persze a rendkívül veszélyes repedések miatt hegyi vezető nélkül nem léphetsz egyenesen a kék jégre.

10. Wilcox Pass túra: jobb, mint a Skywalk (127. km)

Ha az abszolút legjobb kilátásra vágysz az Athabasca gleccserre és az egész hatalmas Columbia Icefieldre, egyszer felejtsd el a drága kereskedelmi látványosságokat, és indulj velünk a Wilcox Pass túrára. A kisebb parkolót közvetlenül az út mellett találod, szorosan a látogatóközpont előtt. Ez nagyjából 8 kilométeres kör (oda-vissza), amely kényelmes tempóban körülbelül 3-4 órát vesz igénybe, és nagyjából 400 méteres szintemelkedést kell leküzdened, úgyhogy szépen meg is izzadsz.

Számunkra ez talán a legkedvesebb túra ezen a vidéken, és a mai napig emlékszünk rá. A gyönyörű erdei ösvény lassan felvezet a hatalmas zöld magashegyi rétekre. Itt leülhetsz a híres piros székekre, előveheted a tízórait, és az egész fehér gleccserterület a tenyeredben van, csodálatos madártávlatból. És mi a legjobb végül az egészben? Szinte mindig garantáltan találkozol vad hegyi juhok (bighorn sheep) csordáival, amelyek teljesen nyugodtan legelnek, és néha kíváncsian rád néznek. Ez igazi kanadai élmény, amiért egy dollárt sem adsz többet, és játszva zsebre vág minden túlárazott kereskedelmi kilátót.

11. Glacier Skywalk (135. km)

Néhány kilométerrel arrébb találod a Glacier Skywalkot, egy patkó alakú üvegjárdát, amely a Sunwapta folyó völgye fölé nyúlik. A jegy körülbelül 39 CAD-ba (kb. 26 euró) kerül, és a platformra csak busszal juthatsz el a látogatóközpontból, saját autót nem engednek oda. Azoknak, akik szeretik a modern építészetet, egy kis adrenalint, és át akarnak nézni az átlátszó üvegpadlón egyenesen a 280 méteres mélységbe alattuk, ez biztos szuper élmény, amitől sokaknak megfordul a feje.

De ha éppen izzadtan és boldogan jöttél le a vad Wilcox Passról, én személy szerint a Skywalkot nyugodt szívvel kihagynám. A túránkról nyíló kilátás őszintén szólva sokkal drámaibbnak, tágasabbnak és főleg sokkal természetesebbnek tűnt, mint ez a kicsit mesterséges tolakodás az üvegjárdán, ahol folyton arra vársz, hogy rád kerüljön a sor a korlátnál.

12. Sunwapta Falls (175. km)

Ahogy az úton lassan közeledünk Jasper felé, a táj az ablakon túl észrevétlenül átalakulni kezd, a fák jóval magasabbak, a levegő melegebb, és a széles völgyek még jobban kitárulnak. Iktass be itt egy rövid szünetet, és állj meg a Sunwapta Fallsnál, a hasonló nevű folyó gyönyörű, morajló vízeséseinél. A fő felső vízeséshez az ikonikus, zöld tűlevelűekkel teli szigetecskéjével egyenesen a vad meder közepén a parkolóból alig öt perc alatt eljutsz, úgyhogy ezt tényleg mindenki megcsinálja.

💡 Egy kis tippem: A legtöbb turista kiszáll az autóból, lefotózza a felső vízesést a korlátnál, és azonnal el is hajt. Kérlek, tedd meg magadnak azt a hatalmas szívességet, és menj le a gyönyörű és könnyű erdei ösvényen még körülbelül két kilométert lefelé az Lower Sunwapta Fallshoz. 99%-os valószínűséggel Lukášsal teljesen egyedül leszel ott, és teljes nyugalomban élvezheted a lezúduló víz tompa erejét és az egész körülötted lévő vad mohás őserdő titokzatos szépségét, ahol gyantaillat és nedves tűlevelek illata van.

13. Goats and Glaciers kilátó (188. km)

Ez csak egy nagyon jelentéktelen, rövid megálló az út mellett, nagyjából 40 kilométerre magától Jaspertől, amit rengeteg autó egyszerűen elhajt anélkül, hogy észrevenné. Az út itt a türkiz Athabasca folyót szegélyezi, és a kis földes parkolóra lehajtva néhány lépés elvezet egy kilátóhoz a meredek parton, ahonnan gyönyörű a kilátás.

Az ezeken a sziklákon lévő homok és föld tele van ásványi anyagokkal, így a sziklák óriási természetes sónyalóként működnek, és a hegyi kecskék rendszeresen egész csordákban gyűlnek ide, bár néha nincs szerencséd és egyet sem látsz. De ha bejön és épp ott szaladgálnak jellegzetes fehér bundájukkal és kis fekete szarvaikkal, remek látvány. Még ha nem is találkozol velük, a széles folyóra és a háttérben lévő fenséges Mt. Kerkeslin hegyre nyíló megnyugtató kilátás azért a rövid nyújtózó szünetért mindig megéri.

14. Athabasca Falls (199. km)

Az utolsó nagy megállónk az útvonalon, mielőtt végre fáradtan megérkezel a célvárosba, Jasperbe, a hatalmas Athabasca Falls vízesések. Nem valami szédítően magasak, csak valamivel több mint 20 méter magasak, de a víz hihetetlen mennyisége és nyers ereje, amely itt óriási nyomás alatt a rendkívül kemény kvarcitba vájt keskeny medren keresztül tolakszik, teljesen lenyűgöző, és a rezgést a lábadban is érzed.

A vízesések körül elég nagy és bonyolult biztonságos ösvények és hidak szövevénye épült, így rengeteg remek szögből lefotózhatod. De itt is pontosan ugyanaz érvényes, mint a Mistaya Canyonnál. Soha, tényleg soha ne mássz át a jobb szelfi kedvéért a kőfalakon. A sziklák körülötte nagyon nyálkásak, és beleesni ebbe a vad vízi malomba biztos és nagyon gyors véget jelentene. Egyébként viszont a hangulat itt egyszerűen fantasztikus, a finom vízpermet mindenhová száll, forró napon kellemesen felfrissíti az arcodat, és napsütéses időben a kanyon fölött folyton kis és nagy szivárványok jelennek meg. (További tippeket egyenesen a célállomásról a Jasperről, Kanadáról szóló cikkünkben találsz, vagy nézd meg a Jasper Nemzeti Park hivatalos oldalát.)

Étel és ital az úton

Étel az úton? Hát, hogy is mondjam szépen. Számíts a teljes minimumra, és amit ott van, azért úgy fizetsz rá, ami hazatérve még egy darabig fáj. A Columbia Icefields látogatóközpontjában szükség esetén ehetsz egy átlagos és elég drága hamburgert sült krumplival, ugyanez érvényes a The Crossing Resort éttermében, ahol az árak még egy fokkal magasabbak.

A legjobb és legokosabb módja annak, hogy az egész utat szépen élvezd és még nem kevés pénzt is spórolj a jasperi esti sörre, ha nagy adag élelmet vásárolsz már egy nappal korábban a szupermarketben. ☺️

Merre tovább

Az Icefields Parkway csak egy csodálatos megálló egy tágabb, Alberta és Brit Columbia menti road tripen. Nézd meg a többi cikkünket is:

• Az út elejét a Banff Nemzeti Parkról szóló útikalauzunk vagy a Lake Louise környékén mit érdemes megnézni cikk alapján tervezd meg.
• Az útvonal másik végén olvasd el a Jasper Nemzeti Parkról szóló útikalauzunkat a 2024-es tűzvész után.
• Ha Banff helyett nyugodtabb bázist keresel, nézd meg a Canmore vs. Banff összehasonlítást.

GYIK — Gyakran ismételt kérdések az Icefields Parkway-ről

Összegyűjtöttem a leggyakoribb kérdéseket, amelyek az Icefields Parkway-en utat tervező olvasóktól érkeznek. Ha valami hiányzik, nyugodtan írj nekem.