New Yorkból, Torontóból és Tokióból is eljönnek érte. Nincs is min csodálkozni, hiszen a csehországi Tábor városában Jan Čulík olyan helyet teremtett, ahol a költészet csúcsminőségű borokból áll össze, a szakácsok pedig nemcsak az ízlelőbimbóknak, hanem a szemnek is varázsolnak. És mindezt annak a helynek a szeretetével teszi, ahol él. Az étteremben kizárólag helyi alapanyagokból főznek, a borokat pedig Jan maga válogatja össze a világ minden tájáról. Igazi paradicsom mindenkinek, aki szereti a bort és a modern köntösbe öltöztetett cseh konyhát. Elég feszülten várod már, hogy melyik helyről beszélek? Talán sejted is. A Thirről van szó. És oda indultunk el ezen a hétvégén az Amazing Places csapatával.
Egy nagyon fagyos, de napsütéses napon parkoltunk le a huszita város, Tábor szívében. A jeges levegőben fahéj és fenyő illata terjengett, karácsonyi zene szólt, mi pedig a bájos városközpontot csodáltuk. A Žižka térről elindultunk ahhoz a házhoz, ahol egykor egy köztiszteletben álló tábori történész családja élt.
A huszita város hangulata minden falból árad
Alighogy belépünk, máris megcsap minket a történelmi épület hangulata, amelyben ma a Thir étterem és panzió működik. A név nem véletlen. Az említett történész neve Karel Thir volt. „A családja körülbelül háromszáz évig birtokolta ezt a házat” – mondja Honza Čulík, a Thir társtulajdonosa és menedzsere. Kiderült, hogy Honzát és Karel Thirt más is összeköti. Honza őse a 16. században egy sörfőzdét birtokolt közvetlenül a szomszédban.
Épphogy lepakoljuk a holminkat a panzió tágas apartmanjában, az ablakból megcsodáljuk a középkori város, Tábor tetőit, máris megyünk le, hogy egy tál levessel felmelegedjünk.
A gyömbéres sárgarépakrémről Lukáš még napokig áradozott, ahogy a puha húsról is, ami utána következett. Inkább műalkotás volt a tányérunkon, gyönyörű zene minden érzékszervnek. Elmondjuk ezt Honzának, ő pedig csak nevet: „Várjatok, holnap majd tényleg láttok valamit.”
Varázslatos borok, amiktől nem fog fájni a fejed. Néhány üveg után sem
És igaza van. Egész hétvégén csak bámulunk, és elolvadunk mindentől, amit itt elénk tesznek. A reggelitől a vacsoráig. Ízlenek olyan ételek, amiket egyébként nem szoktunk enni. És azon tűnődünk, hogyan lehet, hogy ezt az isteni káposztát az egész világ elől eltitkolták. Ha azt hiszed, túlzunk, gyere és győződj meg róla magad. De előre figyelmeztetünk: még sokáig fogsz rá gondolni. A mi hétvégénken csehül főznek, de a legnagyobb konyhaművészek kreativitásával.
Táborban éppen vásár van, de itt egyáltalán nem találunk hagyományos karácsonyi giccset, csak olyan helyi termékeket, amelyek humorral és hagyományokkal játszanak. A tábori embereknek határozottan van humorérzékük: meggyőzött minket az „óseh sonkás palacsinta” (úgy nézett ki, mint egy virslis palacsinta) és a markológép formájú díszek (ezeket muszáj volt megvennünk).
Kint azonban nem bírjuk sokáig, a hideg a bőrünk alá kúszik, ezért a Huszita Múzeum Gótikus termébe indulunk, ahol borkóstoló van.
A borválaszték széles, az olasztól a románig terjed, mi azonban az idő nagy részét Honzánál és a biodinamikus borainál töltjük. Hozzá hasonlóan mi is szeretjük az autentikus borokat, amelyek tiszta ízzel büszkélkednek, mindenféle vegyszer és „csinosítás” nélkül. Azért szerettük meg őket, mert kénmentesek. Az ilyen borok ugyanis varázslatosak. Nem fáj tőlük a fejed, még akkor sem, ha megiszol néhány üveggel.
„Minél tovább tanultam a nemzetközi kapcsolatokat, annál inkább rájöttem, mennyire fontosak a helyi kapcsolatok.”
Amikor visszatérünk a panzióba, azon tűnődünk, ki is valójában Honza, honnan jött, és hogyan sikerült létrehoznia egy ilyen fantasztikus helyet. A kóstoló és a vacsora után a borozóban találkozunk vele, és faggatni kezdjük.
Honza nemzetközi kapcsolatokat tanult, de ahogy ő maga mondja: „Minél tovább tanultam a nemzetközi kapcsolatokat, annál inkább rájöttem, mennyire fontosak a helyi kapcsolatok.” A tanulmányai után nem tudta, mihez kezdjen, ezért Kanadába repült dolgozni, ahol facsemetéket ültetett és takarított is. „Egy ilyen munka mellett volt időm elgondolkodni az élet értelmén, és ott egyre inkább rájöttem, hogy vissza akarok térni a szülővárosomba, és segíteni akarok a fejlesztésében és jobbá tételében.” Amikor Táborról beszél, felragyog a szeme. „Kanada szuper ország, de sétálj csak itt egyet Táborban. Ilyen városokat sehol nem találsz odaát.”
A Thir nem az utolsó projektje: pár hónapja nyitotta meg a Žižka téren a VÝČEP nevű sörözőt, ahol a helyi családi kézműves sörfőzde, az Obora sörét szolgálja fel. Ha jobban szereted a sört, mint a bort, mindenképpen nézz be. Mellé kaphatsz valami harapnivalót a helyi Liška hentesüzletből vagy a Bláhův dvůr tejgazdaságból. És talán még a Pelíšky (Meleg fészkek) című film zenéjét is hallhatod, mert ebbe a remek helyre eljárnak a helyi zenészek, akik mosolyt csalnak az arcodra.
Táborban biztosan nem jártunk utoljára. Már most alig várom, hogy tavasszal újra végigsétáljunk a városon, meglátogassuk a Holeček-kerteket, benézzünk a Ctibor-malomba, ahol a Cesta kulturális központ működik, és megnézzük a helyi közösségi kertet. Meg persze veszünk Christől hazavinni egy finom sajtot vagy ricottás nokedlit. Este pedig a Thirben megkóstoljuk az étel és a bor költészetét.
