Amikor Lukášsal arról beszélgetünk, mely helyek döbbentettek meg minket a legjobban az utazásaink során, Whittier mindig magabiztosan viszi el az első helyeket. Képzeld csak el: gyönyörű alaszkai vadonon hajtasz keresztül, aztán át kell menned egy sötét, több mint négy kilométer hosszú alagúton egy hatalmas hegy gyomrában, ráadásul az úton még a vonatokkal is osztozol. És amikor végre kiérsz a napfényre, nem egy tipikus, aranyos alaszkai kisváros vár rád, tele fa faházakkal. Ehelyett egy óriási betonpanel és egy komor, elhagyatott katonai épület mered rád. Bizarr, kicsit ijesztő, gyakran esik az eső és fúj a szél, de amint felszállsz egy hajóra és kihajózol a Prince William Sound öbölbe, hirtelen minden értelmet nyer.
A Whittier Alaszka ugyanis a legkönnyebben elérhető kapu abba a világba, ahol a fenséges gleccserek egyenesen az óceánba omlanak, a hajó körül pedig kardszárnyú delfinek úsznak. Ez egy hely, amely csupa kontrasztból áll. Néha úgy érzed magad, mintha egy posztapokaliptikus filmben lennél, máskor meg mintha egy National Geographic dokumentumfilmben. És bár valószínűleg nem ajánlanám, hogy egy egész hetet tölts magában a kisvárosban, kihagyni óriási hiba lenne.
Szóval — alagút, gleccserek, kardszárnyú delfinek és egy elhagyatott panelház a semmi közepén. Gyere, nézd meg velünk, hogyan is működik ez az egész, miért éri meg a 26 Glaciers Cruise még azért a horror pénzért is, és hogy egyáltalán megéri-e itt éjszakázni. ☺️
Összefoglalás azoknak, akiknek nincs idejük végigolvasni a cikket
- Legnagyobb élmény: A 26 Glaciers Cruise hajókirándulás vagy egy tengeri kajakos túra a Prince William Soundban úszó jégtáblák között.
- Mikor menj: Május közepétől szeptember közepéig. Számíts arra, hogy Whittierben sok a csapadék és felhős az ég.
- Megközelítés: A városba csak egyetlen egysávos alagút vezet (Anton Anderson Memorial Tunnel), amelyben felváltva közlekednek, és 13 USD útdíjat kell fizetni.
- Hol szállj meg: A legtöbben csak egy napra jönnek ide Anchorage-ből, de ha maradni szeretnél, a legjobb az Inn at Whittier közvetlenül a víz mellett.
- Város egy tető alatt: A város szinte teljes lakossága egyetlen épületben, a Begich Towersben él, ahol posta és rendőrség is van.
- Amit útközben ne hagyj ki: Állj meg a Turnagain Armnál a fehér delfinek megfigyeléséhez, a Portage Valley völgyben pedig könnyű túrákat tehetsz a gleccserekhez.
Mikor menj Whittierbe és hogyan juss el oda
Ha ezt a világ végi zugot tervezed meglátogatni, egy alapvető dolgot kell szem előtt tartanod. Alaszkának nagyon rövid a nyári szezonja, ráadásul Whittier híres a rendkívül sajátos mikroklímájáról. Gyere, megmutatom, hogyan időzítsd jól az egészet, hogy ne az esőben ácsorogva kelljen az alagút előtti sorban várnod. 😅
Mikor a legjobb ellátogatni
Teljesen őszintén: nyáron menj. A hajókirándulásokat szervező cégek nagyjából május közepétől szeptember közepéig működnek, ezen az időszakon kívül pedig itt őszintén szólva kihalt minden. A legmelegebb hónapok a július és az augusztus, de még ekkor is készülj fel arra, hogy Whittier Alaszka egyik legesősebb helye. A nyári hőmérséklet leggyakrabban 10 és 15 Celsius-fok között mozog. Mi átéltünk itt olyan napokat, amikor a ködtől egy lépésre sem lehetett látni, majd másnap kisütött a nap, és a hajó fedélzetén napozókrémet kellett kennünk magunkra. 😅 A rétegesen felvett ruha és egy jó minőségű vízhatlan kabát abszolút alap.
Hogyan juss el Anchorage-ből
Anchorage-ből Whittier nagyjából 96 kilométer (60 mérföld), amit valamivel több mint másfél óra tiszta menetidő alatt lehet megtenni a hihetetlenül festői Seward Highway-en. Lukášsal régóta jó tapasztalataink vannak a DiscoverCars szolgáltatással, amelyet a világ minden pontján használunk, és határozottan ajánljuk, hogy már az anchorage-i reptéren béreljetek autót. Az út a Turnagain Arm partja és a Portage Valley völgy mentén vezet, ahol nagyjából ötpercenként meg akarsz majd állni fotózni.
Az Anton Anderson alagút: idegpróba
Az út aranyszöge nagyjából 15 perccel a cél előtt érkezik. Az egyetlen szárazföldi bejárat az Anton Anderson Memorial Tunnelen keresztül vezet, amely 4,1 kilométeres hosszával Észak-Amerika leghosszabb közúti alagútja. És hogy ne legyen túl egyszerű, ez csupán egyetlen szűk cső, amelyen az autók a vonatokkal osztoznak. A forgalom szigorúan felváltva működik egy fix menetrend szerint.
Whittier felé mindig fél órakor lehet menni (például 10:30-tól 10:45-ig), és 13 USD (kb. 12 €) útdíjat kell fizetni személyautónként. A Whittierből visszavezető út pedig mindig egész órakor van, és már ingyenes. Ha lekésed az időablakodat, egyszerűen ott állsz a hegyekben a sorban, és egy teljes órát vársz a következő esélyre. Ez tulajdonképpen egy kis adrenalinbomba, még mielőtt egyáltalán bármilyen gleccsert látnál. 😁
Hol szállj meg és mennyibe kerül
Whittierben szállást találni elég kemény dió lehet. Ez a város tényleg nem a tömegturizmusra épült, és a nyári hónapokban a kereslet abszolút meghaladja a kínálatot. A legtöbben ezért egynapos kirándulásra jönnek ide a közeli Anchorage-ből vagy Girdwoodból, de ha át akarod élni azt a különös, elzárt esti hangulatot, amikor a kirándulóhajók tömegei elmennek, megéri itt éjszakázni.
Alaszka összességében meglehetősen drága úti cél, és Whittier sem kivétel. Egy kétágyas szoba éjszakája a nyári szezonban 250 és 450 USD (nagyjából 230–415 €) között mozog. Az árhoz ráadásul mindig hozzá kell számítani a helyi adókat is. Ha szűkebb a költségvetésed, biztosan több értelme van Anchorage-ben megszállni, ahol sokkal nagyobb a választék, Whittierbe pedig csak egy roadtripet szervezni. Mi is így csináltuk, a megspórolt pénzt pedig inkább a gleccserekhez vezető hajóút jegyeibe fektettük.
Hol hajtsd le a fejed Whittierben és környékén
Egy ilyen kicsi városban a szálláskeresésnek megvannak a maga sajátosságai. Közvetlenül a kikötőben csak néhány lehetőség közül választhatsz, de mindet öt perc sétával eléred az alagút kijáratától. Ha a legjobbat szeretnéd, amit Whittier kínál, foglalj szobát a The Inn at Whittier szállodában. Ez az ikonikus fa épület cölöpökön áll közvetlenül a víz felett, és az ágyból luxuslátványt nyújt a kikötőre és a havas hegycsúcsokra. Ideális romantikus menedék, de ajánlom, hogy jó előre foglalj, mert a kapacitások villámgyorsan elfogynak.
Az arany középutat és a szerényebb alternatívát az Anchor Inn Whittier jelenti. Igaz, nem nyújt olyan lélegzetelállító kilátást közvetlenül az ablakból, de a szobák teljesen tiszták, otthonosak, a személyzet pedig hihetetlenül kedves. Ráadásul lent van egy remek kávézó, ahol nagyszerű reggelit készítenek, amit főleg a tengeri kirándulás előtti korai keléskor fogsz értékelni. Egy kényelmes éjszakázáshoz elfogadható áron nagyon kellemes és megbízható választás.
Ha viszont valami igazán egyedit keresel, és nem zavar, ha kicsit engedsz a luxusból, feltétlenül próbáld ki a Begich Towers Inn szállást. Whittiernek ugyanis alig 300 lakosa van, és túlnyomó többségük éppen ebben az egyetlen óriási épületben él, amely korábban a hadsereget szolgálta. Itt megszállni azt jelenti, hogy megtapasztalod a helyiek hiteles életét minden hozzávalóval együtt, mert egy tető alatt megtalálod a postát, a boltot és a hivatalt is. A szobák a legalapszintűbb, budget változatot képviselik, és inkább retró stílusban vannak berendezve, de ez a bizarr és lenyűgöző élmény, hogy az „egy tető alatti városban” alszol, épp a megfelelő kalandos színt adja majd az alaszkai utadnak.
Whittier Alaszka: 13 tipp, mit láss és csinálj
Bár magát a városközpontot gyalog nagyjából tíz perc alatt átsétálod, a környező természet annyi élményt kínál, hogy nyugodtan tölthetnél itt több napot is, és mindig lenne mit csinálni. Nézzük meg a legjobb tippjeinket, hogyan élvezd ki teljesen ezt a vidéket: az alagúthoz vezető úttól kezdve a jégtáblák közötti hajózásig.
1. Megálló a Beluga Pointnál és a Bore Tide jelenség
Már maga az út Anchorage-ből a Seward Highway-en hatalmas élmény. Mielőtt egyáltalán az alagúthoz érnél, elhaladsz a Turnagain Arm mellett, egy hegyekkel körülvett keskeny öböl mellett. Ez a hely híres a „bore tide” néven ismert jelenségről, ami egy hatalmas dagályhullám, amely akár három méter magas is lehet, és 24 km/h sebességgel száguld az áramlással szemben. A dagály és apály közötti extrém, csaknem 8 méteres különbség miatt keletkezik.
A legjobb kilátás erre a természeti jelenségre a Beluga Pointról nyílik. A hullám ide általában nagyjából négy órával az anchorage-i legalacsonyabb apály után érkezik, ezért előre nézd meg a dagálytáblázatokat, és megspórolod magadnak a csalódást. És ott vannak a fehér delfinek is, amelyek miatt Lukášsal olyan sokáig álltunk azon a pihenőn, hogy majdnem kihűlt a kávénk.
2. Hajókirándulás az mv Ptarmigannal a Portage gleccserhez
Amikor letérsz a Seward Highway-ről a whittieri alagút felé, áthaladsz a gyönyörű Portage Valley völgyön. A völgy legvégén, közvetlenül az alagúthoz vezető autós sor előtt egy gleccsertóra bukkansz, a Portage Lake-re. A Portage gleccser innen egykor egészen a látogatóközpontig ért, de a felmelegedés miatt annyira visszahúzódott, hogy a partról már egyáltalán nem is látod.
Az egyetlen mód, hogy ma eljuss hozzá, ha felszállsz az mv Ptarmigan hajóra. Ez az egyórás kirándulás viszonylag olcsó dolog (nagyjából 50 USD, azaz kb. 46 € körül van), és a hajó alig 300 méterre visz el a gleccser falától. Szuper alternatíva, ha nincs időd vagy pénzed a nagy, ötórás, közvetlenül Whittierből induló hajókra. Az az élmény, amikor hallod a jeget recsegni, egyszerűen megfizethetetlen.
3. Kirándulás a Trail of Blue Ice ösvényen
Azoknak, akik egy kicsit aktívabban szeretnék felfedezni a Portage Valley völgyet, itt a fantasztikus, burkolt Trail of Blue Ice ösvény. Nagyjából 8 kilométer hosszú, szinte teljesen sík, és a Moose Flats területet köti össze a Portage Lake tóval. Tökéletes egy könnyed kerékpáros túrához vagy egy laza délutáni sétához.
Útközben lélegzetelállító kilátás vár rád a függő gleccserekre, az Explorerre, a Middle-re és a Byronra, és néha megesik, hogy a magasból leszakad egy jégdarab, te pedig messziről hallod a leomló tömeg lenyűgöző robaját, amely végigzeng az egész völgyön. Ez az egyik olyan kirándulás, amely meglep, aztán még sokáig emlékezni fogsz rá, különösen ha süt a nap.
4. Túra a Byron gleccserhez (Byron Glacier Trail)
Ez talán a kedvenc rövid túránk az egész környéken, és tényleg bárki teljesíteni tudja. Az útvonal a Portage Lake tótól nem messze indul, és egy irányban alig több mint két kilométer. Az ösvény egy kis völgyön vezet keresztül egy vad folyó mentén, néha átmászol egy-egy nagyobb kövön, a végén pedig egyenesen a Byron gleccser lábánál találod magad.
Előnye, hogy tényleg egészen közel kerülsz a jéghez, ráadásul az útvonal jócskán rejtve marad a turistatömegek elől, akik csak átsuhannak busszal a hajóhoz. Nagyon vigyázz azonban, főleg tavasszal és a nyár elején lavinaveszély fenyeget a környező meredek lejtőkről. És természetesen legyen kéznél medveriasztó spray, hiszen mégiscsak Alaszkában vagyunk. ☺️
5. Áthajtás az egyedülálló Anton Anderson alagúton
Egyeseknek banálisan hangozhat, de maga az áthajtás ezen az alagúton olyan élmény, amelyre emlékezni fogsz. Az Anton Anderson Memorial Tunnel 4,1 kilométer hosszú, és úgy néz ki, mintha egy bányahorrorból vágták volna ki. Amikor zöldre vált a lámpa és behajtasz, egyenesen a síneken haladsz (be vannak betonozva), körülötted pedig csak durván kivésett szikla, amelyet tompa fény világít meg.
A klausztrofóbia érzése itt teljesen normális. A sebesség korlátozott, és nem szabad megállni. Mindig megnevettet a gondolat, hogy ha épp közeledne egy vonat, nem lenne hová kitérnünk. De ne aggódj, az üzemeltetők mindent a legapróbb részletig kézben tartanak. Csak ne feledd, hogy legalább 15 perccel az időablakod előtt érkezz a sorba, hogy biztosan átjuss.
6. A Begich Towers nevű sokk: város egy tető alatt
És már Whittierben is vagyunk! Amint kiérsz az alagútból, azonnal szembeötlik egy hatalmas, tizennégy emeletes panelház, amely teljesen elüt a környező festői természettől. A Begich Towers Condominiumot a hadsereg építette az ötvenes években, és ma itt él a város nagyjából 270 lakosának hihetetlen 85%-a. Egyszerűen egy egyetlen tető alá zsúfolt város.
Az emberek itt teljesen önellátó ökoszisztémában élnek. A földszinten és a pincékben megtalálod a postát, a rendőrőrsöt, egy kis boltot, egy templomocskát és egy kórházat is. A helyiek így a kemény alaszkai tél során, amikor a szél sebessége akár a 100 km/h-t is eléri, sokszor egyáltalán ki sem lépnek a szabadba. A turisták ugyan nem barangolhatnak szabadon a lakások folyosóin, de a földszinten végigsétálhatsz, benézhetsz a postára, és beszippanthatod azt a különös, kissé nyomasztó hangulatot.
7. Az elhagyatott Buckner Building
Közvetlenül a „panelvárossal” szemben egy még ijesztőbb emlékmű magasodik: a Buckner Building. Ez az egykor az amerikai hadsereg büszkeségét jelentő, szintén az ötvenes években épült épület már 1966-ban elhagyatottá vált. Ma egy hatalmas, sötét rom kivert ablakokkal, amely olyan, mint egy posztapokaliptikus videojáték díszlete.
A belépés hivatalosan szigorúan tilos, és meglehetősen veszélyes is az azbeszt és a beomló padlók miatt. Én személy szerint legfeljebb kívülről néznék rá, csinálsz pár fotót, és mész tovább. De ez egy teljesen lenyűgöző hidegháborús emlékmű, amely elég nyomasztó érzést hagy benned, éles kontrasztban a gyönyörű, havas hegyekkel a háttérben.
8. A 26 Glaciers Cruise hajóút (abszolút kötelező!)
Ez az a fő ok, amiért mindenki Whittierbe jön. Ha Alaszkában csak egyetlen hajóutat teszel, ennek a 26 Glaciers Cruise-nak kell lennie a Phillips Cruises cégtől, amely minden fillért megér. A gyors, modern katamaránok alig hat óra alatt visznek végig több mint 220 kilométeren, a College Fjord és a Harriman Fjord öblökön át.
A hajón kellemesen meleg van, és nagy panorámakilátásod nyílik. A kapitány olyan közel viszi a hajót a masszív gleccserfalakhoz, hogy teljesen érzed a jégből áradó hideget. ⚠️ Bármennyire is csodálatos, őszintén figyelmeztetlek, hogy ez nem olcsó dolog. A 2026-os ár személyenként 219 USD-től (kb. 200 €) indul plusz adók, de az ár tartalmaz egy kiváló meleg ebédet, és ráadásul elkerülöd a nyílt óceánt, így akinek rossz a hajón, itt csak az öböl nyugodt vizei fenyegetik.
9. Tengeri kajakon a jégtáblák között
Ha nincs kedved a nagy hajó fedélzetén tölteni az időt további több száz emberrel, létezik egy sokkal bensőségesebb módja is az öböl felfedezésének. A tengeri kajakos túrák, amelyeket például a Sound Eco Adventures szervez, szerintem az egyik legintenzívebb élmény, amit Alaszkából hazavihetsz.
Képzeld csak el: alacsonyan ülsz a vízfelszín felett, kezedben az evező, körülötted lustán ringatóznak a kis jégtáblák, és teljes csend honol, amelyet csak néha tör meg egy bálna szuszogása vagy egy gleccser reccsenése. Nem kell félned, általában egy kisebb motorcsónakkal indulsz mélyebbre az öbölbe, és csak a legbiztonságosabb és legfestőibb öblöcskékben szállsz át a kajakokra. Fizikailag valamivel megterhelőbb, de teljesen lefegyverző.
10. Vadmegfigyelés: bálnák és vidrák
A Prince William Sound egyfajta óriási büféként működik az alaszkai állatvilág számára. Az öböl vizeit hatalmas hosszúszárnyú bálnák (humpback whales) szelik át, amelyek nyáron ide vándorolnak táplálék után, és gyakran találkozol fenséges kardszárnyú delfinekkel is. Egy óriási bálnauszonyt látni, ahogy eltűnik a felszín alatt egy gleccserrel a háttérben, olyan látvány, ami egyszerűen soha nem unható meg.
A kedvenceim viszont a tengeri vidrák (sea otters). Rendszeresen látod majd őket, ahogy lustán a hátukon lebegnek, gyakran egymás mancsát fogják, hogy ne sodródjanak el egymástól, és a hasukon feltörik a kagylókat. A partok mentén a sziklákon ráadásul kis szerencsével sütkérező oroszlánfókákat is megpillanthatsz, a fejed felett pedig magasan fehérfejű rétisasok köröznek majd. Ez egyszerűen igazi vízi szafari.
11. A ragyogó kék jég közelről
Talán azt kérded, miért is olyan kékek ezek a gleccserek? Mielőtt először idejöttünk, azt hittem, hogy az útikönyvekben lévő fotókat filterezték. De tévedés! A whittieri öbölben adottak a legjobb feltételek az úgynevezett „tidewater glaciers” megfigyeléséhez — tehát azoknak a gleccsereknek, amelyek egyenesen a tengerbe omlanak.
A jég a hatalmas nyomás alatt annyira összesűrűsödik, hogy a fényspektrum minden színét elnyeli, kivéve a kéket, amelyet viszont visszaver. Amikor egy ilyen óriási falhoz odahajózol egy csónakkal, és a víz előtted egy családi ház méretű jégdarab válik le, az egy hullámot és egy dörrenést kelt, amely úgy szól, mint egy ágyúlövés. Ezt a jelenséget „calving”-nak nevezik, és ez egy hihetetlen látvány, amelynél az ember rádöbben, milyen kicsi a természettel szemben.
12. Kitérő: Valdez és az Exxon Valdez öröksége
Ha több időd van és Whittier nem volt elég, nagyjából 140 kilométerre keletre az öblön át (vagy egy nagyon hosszú autós kerülővel) fekszik Valdez. Ez a kisváros valamivel bájosabb, mint a betonos Whittier, és örökre összeforrt az USA történelmének egyik legnagyobb ökológiai katasztrófájával: az Exxon Valdez olajtanker 1989-es hajótörésével. A mai napig kiváló kiállításokon mutatják be az öbölre gyakorolt hatást és az ökoszisztéma fokozatos helyreállítását, amely szerencsére hatalmas regenerálódási erőről tett tanúbizonyságot.
Valdez ráadásul a 1300 kilométer hosszú Trans-Alaska Pipeline olajvezeték végpontja, amelyen Alaszka fekete vére áramlik a távoli északról. A városnak nagyon sajátos hangulata van, egy zord halász- és bányászkikötőé az „Alaszkai Svájcnak” nevezett gyönyörű hegyek szívében.
13. Worthington Glacier: gleccser közvetlenül az út mellett
Ha autóval indulsz Valdezbe a Richardson Highway-en, feltétlenül ne hagyd ki a megállót a Worthington Glaciernél. Ez az egész Alaszka egyik legkönnyebben elérhető gleccsere, a Thompson Pass hágótól nem messze találod. Csak 5 USD-t (kb. 5 €) fizetsz parkolásért, az autótól pedig a gleccser homlokfaláig alig 600 méter egy kényelmes ösvényen, amelyet még kerekesszékkel is le lehet küzdeni.
A legtöbben megállnak a kilátóteraszon, lefotózzák a jeget és mennek tovább. De ha igazi élményre vágysz, ajánlom, hogy foglalj egy vezetett túrát (pl. Alaska Guide Co.), ahol felszerelnek hágóvassal és jégcsákánnyal, és egyenesen a gleccser felszínén visznek túrázni. Az árak ugyan nem népünnepélyre valók (165 és 325 USD, azaz kb. 150–300 € között), de a több mint 22 ezer éves kék gleccseren sétálni és kristálytiszta vizet inni egyenesen egy gleccserhasadékból egyszerűen olyasmi, amire Lukášsal a mai napig emlékszünk.
Hol egyél Whittierben
Ne tévesszen meg a város zord külseje, egy hosszú vízi nap után itt is jól lehet étkezni. A választék ugyan kicsi, és szinte kizárólag a friss tengeri fogások körül forog, de éppen ezért olyan autentikus és klassz. Az árak itt persze „alaszkaiak”, úgyhogy számolj azzal, hogy egy tisztességes vacsoráért pár tíz eurót otthagysz, de a halak tényleg megérik.
A tippjeink, hová menj csillapítani az éhségedet:
Inn at Whittier Dining: Ez az egyértelmű választás, ha a legjobbat keresed a városban, és nem félsz kicsit rátenni az árra. Az asztalokra rendszeresen fehér terítő kerül, a széles ablakokból pedig egyenesen a kikötőre látsz. Teljesen fantasztikus friss tengeri herkentyűket készítenek. Egy egész napos kinti fagyoskodás után szuper jutalom, de nyugodtan kérj egy kiváló marhasteaket is.
Swiftwater Seafood Cafe: Ide járnak a helyiek és a halászhajók legénysége. Nem találsz semmi túlzott luxust, csak egy klasszikus halas helyet közvetlenül a víz mellett, ahol a legfontosabbat kapod: friss laposhalat vagy lazacot bundában sülve, sült krumplival (fish and chips). Nagyon laza a hangulat, kicsit zajos, és rohadt jól főznek. 😅
Lazy Otter Charters & Café: Ideális megálló egy reggelire vagy egy gyors ebédre. Elég rendes kávét főznek (amerikai viszonylatban), és jó szendvicseket, friss péksüteményeket árulnak. Mi mindig itt álltunk meg feltölteni a készleteket, mielőtt felszálltunk a csónakra vagy kajakozni mentünk. Nagyon kid-friendly a hely.
Wild Catch Café: Ez a pénztárcák megmentője. Ha épp nincs kedved egy vagyont költeni a tányéron lévő halra, ugorj be ide egy becsületes burgerért vagy egy nagyszerű, forró clam chowderért (krémes kagylóleves), amely garantáltan talpra állít.
Hová tovább Alaszkában
Alaszka rendkívül hatalmas, és Whittier meglátogatása után az utad csak most kezd igazán beindulni. Hová menj tovább?
Határozottan ajánljuk, hogy menj egy kicsit délebbre a Kenai-félszigeten a Seward nevű városkába, amely valamivel vadabb óceáni vizeket kínál és a híres Kenai Fjords Nemzeti Parkot (nézd meg a Sewardról és környékéről szóló cikkünket). Ha inkább városi kikapcsolódásra vágysz és fel akarod tölteni a készleteidet, indulj vissza Anchorage-be (itt találsz 15 tippet, mit csinálj Anchorage-ben). És ha a hajók megfogták a szívedet, feltétlenül ne hagyd ki a teljes Alaska Cruise útikalauzunkat, ahol részletesen tanácsot adunk, hogyan válaszd ki a neked megfelelő hajóutat.
És ha még csak most tervezed a repülőjegyeket erre az életre szóló kalandra, ne feledd, hogy olcsó jegyeket a Kiwi oldalon keress, ez a kedvenc portálunk. Főleg pedig ne indulj el rendes utasbiztosítás nélkül, a hosszabb utakra gyakran a SafetyWinget választjuk, vagy nyugodtan a True Travellert is. Otthon se felejtsd itthon a rendes túrabakancsot, mert az alaszkai sár alattomos, és nyúlj a Holafly eSIM-je után, hogy már érkezés után legyen neted, és rögtön posztolhasd azokat a gleccsereket. 😉
➜ Mielőtt elindulsz, nézd meg az utasbiztosítás-összehasonlításunkat (50% kedvezménnyel).
🚗 Autóbérlés utazás közbenEllenőrzött bérautók AlaszkábanKeress a DiscoverCars összehasonlítóval — több tucat helyi és nemzetközi autókölcsönző árait veti össze, és a legtöbb foglalás ingyenesen lemondható.
Autókölcsönzési árak összehasonlítása Alaszkában →Gyakran ismételt kérdések (GYIK)
Hogyan jussunk el Whittierre Alaszkában?
Whittierre egyetlen szárazföldi megközelítési útvonala az Anton Anderson Memorial Tunnel áthaladása. Ez az egyedülálló egyirányú út a hegyen keresztül vezet, és közös a vasúttal. Belépés előtt útdíjat kell fizetni, amely körülbelül 13 USD egy átlagos személygépkocsi esetében.
Mikor van nyitva a Whittier-alagút?
A alagút pontos időrések alapján működik, mivel az egyetlen sávot felváltva használják a mindkét irányú autók és a vonatok is. A nyári szezonban a Whittier felé vezető irány általában mindig fél órakor nyit (pl. 10:30), míg a városból kivezető irány egész órakor (pl. 11:00). A várakozóhelyre legalább 15 perccel korábban kell érkezni.
Megéri a 26 Glaciers Cruise hajókirándulás?
Mindenképpen igen, ez az egyik legjobb módja annak, hogy felfedezhessük a Prince William Soundot és közeli távolságból láthassuk a lehulló jégtömböket. Az ötórás gyors katamaránon tett hajóút felnőtteknek körülbelül 180-230 euróba kerül. Az árban általában meleg étel és garancia van, hogy nem szenvedsz majd tengeri betegségtől a öböl nagyon nyugodt vizeinek köszönhetően.
Hány ember él a whittieri Begich Towers épületben?
A tizennégy emeletes Begich Towers épületében él a város összes lakosának körülbelül 80%-a, ami nagyjából 220-270 embert jelent. Ez a hidegháborús időkből származó építmény egyfajta város egy tető alatt. A lakók itt postát, boltot, mosodát, rendelőt, sőt iskolát is találnak, ahová egy földalatti alagúton keresztül lehet eljutni.
Hány nap elég Whittier meglátogatásához?
Na kisváros megtekintéséhez és a fő gleccserhajózás teljesítéséhez bőven elegendő egy egész nap. A legtöbb utazó reggel érkezik ide Anchorage-ből, a napot hajón tölti, este pedig folytatja útját a Kenai-félszigetre. Ha hosszabb tengeri kajakos kirándulásokat vagy gyalogos túrákat tervezel a gleccserekhez, érdemes átszállást venni.
Meg lehet közelíteni Whitttiert autóval?
Igen, Whittierbe probléma nélkül meg lehet közelíteni hagyományos személyautóval és lakóautóval (RV) is. Az út Anchorage-ból körülbelül másfél órát vesz igénybe a rendkívül festői Seward Highway-en. Az egyetlen akadály az említett Anton Anderson alagúton való áthaladás, ahol be kell tartani a menetrend szerinti forgalmat és meg kell fizetni az útdíjat.
Milyen az időjárás jellemzően Whittierben?
Whittier hivatalosan Alaszka legcsapadékosabb városa, évente átlagosan több mint 5 000 mm csapadék hullik itt. A látogatóknak fel kell készülniük a gyakori ködre, erős szélre és esőre még a nyár közepén is. A minőségi vízhatlan ruházat itt elengedhetetlen, de a drámai időjárás egyedülálló és titokzatos atmoszférát kölcsönöz a környező gleccsereknek.
