Glacier Bay Nemzeti Park, Alaszka: UNESCO út nélkül

Ha valaki azt mondja, hogy Alaszka és a Glacier Bay Nemzeti Park, a legtöbb embernek az a klasszikus, vadregényes kép ugrik be, ahol medvék bóklásznak, és hatalmas jégtömbök zuhannak az óceánba. De valamire figyelmeztetnélek. A valóság a Glacier Bay Nemzeti Parkban ezerszer drámaibb, lenyűgözőbb — és jóval nedvesebb —, mint ahogy azt egyáltalán el tudod képzelni. ☺️ Ez a világ vége a szó legszebb értelmében, ahol a természet nem ismer irgalmat, te pedig csak nagyon tiszteletteljes látogatóként vagy jelen.

A Glacier Bay Nemzeti Park olyan hely, ahová egyáltalán nem vezet út, mégis évente több százezren indulnak ide, hogy a saját szemükkel lássák az eltűnő gleccseróriásokat. A többségük hatalmas óceánjárók fedélzetéről, de mi azt is megnézzük, hogyan lehet ezt önállóan megoldani, és összekötni a csodálatos történelmi kisvárossal, Sitkával. Készíts elő meleg ruhát, rendes gumicsizmát, és merüljünk el együtt az alaszkai vadonban, amitől garantáltan a hátadon fut majd végig a hideg (és nem csak a hőmérséklet miatt 😁).

Mindezt összeszedem neked: 13 tipp a gleccserszínháztól kezdve a medvebocsokat mentő állomásokon át egészen Sitka legjobb halas kocsmáiig, ahol senki sem néz ki, ha vizes gumicsizmában lépsz be.

Összefoglalás azoknak, akiknek nincs idejük végigolvasni a cikket

Ha épp rohansz valahová, és csak a legfontosabb pontokra van szükséged, mielőtt belemerülnél a részletekbe, elkészítettem neked ezt a villámösszefoglalót. Egyfajta mentőöv a legfontosabb információkkal az egész területről, hogy rögtön tudd, mibe is vágunk itt bele.

• Nincs út: Sem a Glacier Baybe, sem Sitkába nem vezet közút. Ide csak óceánjáróval, komppal (Alaska Marine Highway) vagy kis repülővel juthatsz el.
• Kétféle látogatási mód: Az emberek 95 %-a hatalmas óceánjárókon érkezik ide (nem szállnak partra), a maradék 5 % pedig önállóan, Gustavus településen és Bartlett Cove-on keresztül.
• Fő látványosságok: A monumentális, tengerbe csúszó gleccserek (Margerie, Johns Hopkins), amelyek hatalmas robajjal omlanak az óceánba, és a vadvilág elképesztő koncentrációja.
• Mikor érdemes menni: A szezon nagyon rövid, minden csak májustól szeptemberig működik. Az év többi részében a terület gyakorlatilag téli álomba merül.
• Időjárás: Készülj fel egy mérsékelt övi esőerdőre. Átlagosan 230 napon át esik itt az eső egy évben, így a jó minőségű esőkabát és a gumicsizma abszolút kötelező.
• Sitka városa: Az egykori Orosz-Amerika fővárosa, tele történelemmel, remek kávézókkal és csodálatos túraútvonalakkal, amelyet gyakran kombinálnak a Glacier Bay-jel egyetlen kiránduláson belül.

Mikor érdemes menni, és hogyan lehet egyáltalán eljutni a Glacier Baybe

A délkelet-alaszkai utazás megtervezése némileg logisztikai dió, mert a klasszikus autóbérlés-tanácsokat itt nyugodtan félreteheted. Nézzük meg, mikor van értelme ide repülni, és milyen módokon juthatsz el ebbe a jeges királyságba anélkül, hogy úsznod kellene.

Délkelet-Alaszka az évszakok könyörtelen ritmusában él. Az egyetlen értelmes időablak, amikor érdemes ideutazni, május 1-jétől szeptember 30-ig tart. Mi a nyár közepén szeretünk idejönni, mert a napok hosszúak, és valamivel nagyobb az esélye, hogy nem fagynak le az ujjaid. Októbertől áprilisig a kisvárosok elcsendesednek, a szállodák téli álomba merülnek, és a természet ismét teljesen visszaveszi az öböl feletti uralmat. Ha ráadásul sarki fényben reménykedsz, csalódást kell okoznom: az állandó felhőzet és az alacsonyabb földrajzi szélesség miatt itt nem fogsz vele találkozni, ahhoz inkább északra, Fairbanks felé kellene menned.

Hogyan lehet tehát ide eljutni? Lényegében két lehetőséged van, amelyek meghatározzák az egész élményt. Az elsőt, amit az összes látogató 95 %-a választ, a nagy óceánjárós körutazás. Ezek a hajók leggyakrabban Seattle-ből vagy Vancouverből indulnak, és egy nagyjából hétnapos útiterv keretében egy napra behajóznak közvetlenül a nemzeti parkba. A legfontosabb dolog, amit tudnod kell, hogy a hajó itt sehol nem köt ki, és te nem szállsz partra. Amint a hajó átlépi a park határát, egy kis csónakról felszállnak rá a park őrei (rangers), akik a nap hátralévő részében a hajórádión keresztül kommentálják, amit épp látsz, és jelzik a bálnákat.

A második lehetőség, amit mi, kalandvágyóbb természetek választunk, az önálló utazás. Ebben az esetben a bejárati kapu a kis Gustavus település, ahová menetrend szerinti járatok repülnek Juneau-ból, vagy ide közlekednek az alaszkai kompok. A repülőtértől aztán egyetlen tizennégy kilométeres aszfaltút vezet Bartlett Cove-ba, ami az egyetlen hely az egész hatalmas nemzeti parkban, ahol találsz valamiféle civilizációt, ágyat és meleg ételt. Ha már Alaszkában utazgatsz, mindenképp keress olcsó repülőjegyeket a Kiwin , ez a kedvenc portálunk, ahol gyakran elcsípjük a legjobb belföldi járatokat Juneau, Sitka és Anchorage között.

Az idevezető út gyakran egy pöttöm kis repülővel zajlik, ami a szélben úgy ugrál, mint egy papírsárkány. De az a magasból nyíló kilátás a végtelen esőerdőkre és az összefonódó fjordokra bőven megéri azt a kicsit összeszorult gyomrot. Melegen ajánlom, hogy pakolj be egy doboz utazási betegség elleni tablettát, még akkor is, ha egyébként nem szoktál rosszul lenni.

Hol szállj meg, és mennyibe kerül mindez

Ha nem az óceánjáró mellett döntesz, ahol a kabin benne van az út árában, a szállást hatalmas előrelátással kell megoldanod. Délkelet-Alaszkában rendkívül korlátozottak a kapacitások, és a nyári főszezonban gyakran akár fél évvel korábban is minden reménytelenül telt.

Közvetlenül a Glacier Bay Nemzeti Parkban egyetlenegy szálloda létezik, a Glacier Bay Lodge Bartlett Cove-ban. Alig valamivel több mint ötven szobája van, így el tudod képzelni, milyen gyorsan tűnnek el. Ez egy gyönyörű, esőerdőben megbújó faépület, ahonnan reggelente kis katamaránok indulnak a gleccserekhez. Ha nagyon szűkös a költségvetésed, és szeretsz a szabadban aludni, a szálloda mellett található a Bartlett Cove Campground, ahol ingyen lehet sátrazni, de itt szigorúan tilos a lakóautó, és elég korán kell érkezned, hogy elcsípj egy helyet.

Amikor a természetben töltöd az éjszakát, az éjszaka közepén különös gallyroppanás ébreszthet fel. Az ember rögtön egy hatalmas medvét képzel maga elé, pedig a végén akár csak egy nagyon kíváncsi róka is lehet. Hidd el, hogy ebben a vadonban sátrazni tényleg egy életre szóló élmény. A legtöbb önálló utazó ezért kombinálja az öböl látogatását egy Sitka-beli tartózkodással, ami a terület történelmi központja, és jobb infrastruktúrát kínál.

Mennyibe kerül a szállás és az élet Sitkában

Alaszka határozottan nem tartozik az olcsó úti célok közé, és ezzel előre számolni kell. Egy alap kétágyas szoba egy jobb szállodában, mint a Sitka Hotel vagy a Westmark Sitka, júliusban nyugodtan 200–280 euróba is kerülhet éjszakánként. Az ételárak szintén magasabbak amiatt, hogy mindent hajóval vagy repülővel kell ideszállítani.

• Tartózkodás közepes költségvetéssel: A szállás olyan szállodákban, mint az Aspen Suites Hotel Sitka, négynapos tartózkodásnál a belföldi repülőjegyekkel együtt nagyjából 1700 USD-be (kb. 1600 euróba) kerül fejenként.
• Étkezés: Egy egyszerű hamburger sült krumplival egy kocsmában 20–25 USD (kb. 20 euró), egy jobb tenger gyümölcsei vacsora simán átlépi a 40 USD-t fejenként.
• Kirándulások: Egy napi kishajós út Bartlett Cove-ból a gleccserekhez nagyjából 250 USD-be (kb. 230 euróba) kerül fejenként, de őszintén szólva ez a legjobb befektetés, amit itt megtehetsz.
• Autóbérlés: Rendszeresen a DiscoverCars.com összehasonlítót használjuk, bár Sitkában és Gustavusban legfeljebb pár kilométer megtételére bérelsz autót. A legtöbben itt szállodai transzferrel vagy gyalog közlekednek.

Őszintén szólva egy ilyen út költségvetése alaposan felfújódhat, ha nem vigyázol. Spórolni azzal lehet, hogy néha a helyi szupermarketek ételei után nyúlsz, és készítesz magadnak egy egyszerű lazacos szendvicset a kikötő melletti padon. Végül épp ezek a pillanatok, amikor egy zsemlével a kezedben ülsz, és a tengert nézed, tartoznak az egész nyaralás legjobbjai közé.

Glacier Bay és Sitka: 13 hely és élmény, amit nem hagyhatsz ki

Emlékszem, amikor először álltam ott, és egy szót sem tudtam kinyögni — pedig ez tényleg ritkán fordul elő velem. 😅 Íme tizenhárom hely, ami megéri.

Akár egy nyugodt séta mellett döntesz a városkában egy pohár forró kávéval a kezedben, akár egy kemény expedícióra indulsz az eltűnő gleccserekhez, egy biztos. Ennek a vadonnak minden zuga hordoz magában egyfajta csendes, leírhatatlan varázst, ami mélyen a bőröd alá kúszik, és többé nem enged el.

1. Margerie gleccser (az ikonikus jégfal)

Ha valaha láttál fotót a Glacier Bayről, azon nagy valószínűséggel épp a Margerie gleccser volt. Ez az egész park abszolút vizuális ikonja, amely hihetetlen 34 kilométeren át húzódik, és óriási, több mint hatvan méter magas kék-fehér jégfalként omlik a tengerbe. Valahányszor ideérünk, csak csendben állunk a fedélzeten, és bámuljuk azt a hatalmas tömeget.

A jég áramlása itt naponta nagyjából 1,8 métert tesz ki, ami a gyakorlatban egyetlen dolgot jelent: folyamatosan történik itt valami. Mivel a gleccser nem a fjord fenekén, hanem egy víz alatti peremen nyugszik, a jégtömbök teljesen fülsiketítő üvöltéssel szakadnak le egyenesen a hullámok közé. Ezt a folyamatot ellésnek (calving) nevezik, és ez egy olyan színház, amitől garantáltan libabőrös leszel, mert a hang egy óriási vihart vagy robbanást idéz.

Amikor lehasad egy rendes darab, pár másodperc telik el, mire a dübörgő hang egyáltalán eljut hozzád. Ez egy olyan különös késés, ami teljesen elbűvöl. Mindig magammal viszek egy hatalmas termoszt forró teával, és órákig kibírom fagyoskodva a fedélzeten, csak hogy ne mulasszam el ezt a pillanatot.

2. Johns Hopkins gleccser (a fókabébik otthona)

Ez a gleccser a park összes közül a leggyorsabb, naponta négy és fél métert kúszik előre, felszínét pedig fekete morénacsíkok szövik át, így úgy néz ki, mint egy óriási autópálya. A helyi különlegesség itt a víz alatti jégleválás. A nagy tömbök mélyen a víz alatt szakadnak le, majd robbanásszerűen lövellnek fel a felszínre, akár a torpedók, így a hajókapitányoknak itt óriási óvatosságra van szükségük.

De van itt még valami, ami ezt a helyet teljesen kivételessé teszi. Nyáron itt gyűlnek össze a közönséges borjúfókák ezrei, akik az úszó jégtáblákat afféle biztonságos, lebegő szülőszobaként használják. Az úszó jégtáblák a frissen született kölykeiket is védik az éhes kardszárnyú delfinektől. A szoptató nőstények védelmében az óceánjáróknak május elejétől szeptember elejéig szigorúan tilos ide behajózniuk, hogy a motorok zaja ne riassza el az anyákat, ami a kölyköknek biztos halált jelentene.

A látogatók rengeteg fotót visznek magukkal ebből az öbölből, amelyeken a kis fókák aprócska fehér gombócokként vannak szétszórva a jégen. Néha csak úgy komikusan ugatnak egymásra és hívogatják egymást, ami gyönyörűen száll a víz felszínén. Egyáltalán nem csodálom, hogy a park igazgatósága ennyire igyekszik ezt az egyedülálló állati bölcsődét megvédeni a külvilágtól.

3. Lamplugh gleccser (intenzíven kék jég)

Míg a Margerie és a Johns Hopkins főleg a drámaiságra játszik, a Lamplugh gleccser a hihetetlen színével nyer meg téged. Messziről úgy néz ki, mintha intenzív kék neonfény sugározna belőle. Ezt az optikai jelenséget az okozza, hogy a hatalmas nyomás alatt a jégből minden levegő kipréselődik, a kristályok pedig a kék kivételével a spektrum összes színét elnyelik.

Jelenleg a Lamplugh úgynevezett szárazra futott gleccser, ami azt jelenti, hogy nem közvetlenül a vízben fekszik, hanem a szárazföldön, és a tengervíz csak nagyon magas dagálynál mossa a homlokát. Csodálatos hely a fotósoknak, mert a környező sötét Fairweather-hegység hátterében az a kék jég egyszerűen messzire ragyog.

Épp abban a pillanatban álltunk mellette, amikor a nehéz esőfelhők mögül egy pillanatra kikandikált a nap, és megvilágította azt a jégfelületet. Olyan színe volt, amit talán le sem tudok írni, valami a zafír és a kék sziruppal leöntött jégpép között. Semmiképp ne felejtsd itthon a rendes fényképezőgéped, a mobilos fotók egyszerűen nem képesek megörökíteni ezt a színmélységet.

4. Grand Pacific gleccser (az öböl feltűnésmentes megalkotója)

Első ránézésre talán azt mondod magadban, hogy ez a gleccser nem sokat ér, mert nem úgy néz ki, mint azok a tisztán fehér óriások, amiket a dokumentumfilmekből ismersz. A Grand Pacific ugyanis inkább egy hatalmas agyagbányára hasonlít, mert felületének nagy részét kő, sár és kavics borítja. De ne tévesszen meg a földes megjelenése, mert pontosan ez az a kolosszus, amely a múltban az egész Glacier Bayt kivájta.

Még 1750-ben egyetlen masszív, több mint egy kilométer vastag jégfolyamként töltötte ki a mai öböl egészét. Alig három évszázad alatt azonban hihetetlen 105 kilométert hátrált mélyebbre a szárazföld belsejébe, és ma gyakorlatilag maga alkotja a határt Alaszka és a kanadai Brit Columbia között. Ott állsz e hatalmas agyagfal előtt, és azon töprengsz, hogyan lehetséges, hogy ez valaha tiszta jég volt. A természet itt kicsit egyenesen a szemed előtt írja át a térképeket.

Érdekes, hogy amikor az első felfedezők ezekre a helyekre érkeztek, a gleccser egészen máshol volt, mint ma. Az ember nem tudja megállni, hogy ne gondoljon arra, vajon hogyan érezhették magukat, amikor az ismeretlenbe hajóztak, és csak a végtelen jégfalat látták. Lenyűgöző így, egyenes adásban látni, hogyan formálja és változtatja meg egy hatalmas erő az egész bolygónkat.

5. Bartlett Cove (a civilizáció egyetlen darabkája)

Ha önállóan indulsz a parkba Gustavusból, az egész életed a Bartlett Cove-öböl körül forog majd. Csodálatos hely az esőerdő közepén, ahol megtalálod a fő látogatóközpontot, a nemzeti park igazgatóságának központját és a Glacier Bay Lodge kiváló kávézóját. Mindig szívesen iszunk itt egy forró kávét, mielőtt kimennénk valahová az esőbe.

Bartlett Cove-ból vezet az egész park egyetlen két karbantartott túraútvonala is, így ha kicsit meg akarod mozgatni magad, mindenképp ajánlom, hogy járd végig a Forest Loop Trailt. Az útvonal sűrű, puha mohával és óriási páfrányokkal teli lucfenyőerdőn vezet át, így kicsit olyan érzés, mintha a Jurassic Parkban lennél — csak arra vigyázz, hogy a jávorszarvasok és a medvék elég gyakran sétálgatnak errefelé.

Egyszer kicsit elmerültünk a gondolatainkban, amikor hirtelen nehéz lépteket és fapattogást hallottunk közvetlenül mellettünk. Szerencsére csak egy jávorszarvas nőstény volt, aki teljesen figyelmen kívül hagyott minket, és elégedetten rágcsált valami levelet. Azért abban a pillanatban mégis megfagyott bennünk a vér, és inkább hangosan énekelni kezdtünk, hogy tudassuk magunkról az erdőt.

6. Púpos bálnák megfigyelése és a buborékháló technika

A Glacier Bay az ipari halászat hiányának köszönhetően a bálnák abszolút paradicsoma. Nyáron a meleg hawaii vizekből púpos bálnák százai úsznak ide, hogy a hosszú út után rendesen jóllakjanak. Ha szerencséd van — és nekünk párszor tényleg volt —, láthatod a lenyűgöző vadásztechnikájukat, amelyet a helyiek „bubble-net feeding”-nek, azaz buborékhálós vadászatnak neveznek.

Úgy néz ki, hogy több bálna összebeszél, kezdenek a víz alatt buborékkört fújni, amivel egy hatalmas halrajt egyfajta képzeletbeli hengerbe zárnak, majd tátott szájjal együtt bukkannak fel pontosan a közepén. Ez az állati együttműködés teljesen megdöbbentő példája. A felszínen azonban tengeri vidrákat is látni fogsz, akik gyakran a hátukon úsznak, és a hasukon egy kővel törik fel az elejtett kagylókat. Elképesztően aranyosak közben.

Amikor egy bálna a felszínen kifúj egy hatalmas vízgejzírt, annak ráadásul olyan jellegzetes halszaga van, ami már azelőtt orron csap, hogy a bálnát egyáltalán megpillantanád. De az a fenséges farokúszó-mozdulat, amikor az állat lassan visszamerül az óceán mélyébe, egyszerűen és tisztán lélegzetelállító élmény, ami ötvenedszerre sem válik unalmassá.

7. Tengeri kajak a jégtáblák között

Ez talán a legjobb tipp azoknak közületek, akik szeretik az igazi kalandot, és nem félnek attól, hogy kicsit eláznak. A kajakkölcsönző közvetlenül Bartlett Cove-ban működik, és az öböl a víz felszínéről egészen másképp néz ki, mint egy nagy hajó fedélzetéről. Hirtelen ráébredsz, milyen kicsi vagy a hegyekhez és a gleccserekhez képest.

Óriási sláger itt a „camper drop-off” nevű szolgáltatás. A gyakorlatban ez úgy működik, hogy a reggeli hajó felvesz téged a kajakoddal és a sátraddal együtt, és több tíz kilométerrel beljebb tesz ki a vadonban, ahol a sorsodra hagy. Aztán napokig kajakozhatsz az úszó jégtáblák között a Reid gleccsernél, alhatsz elhagyatott partokon, és csak a víz csobogását és egy-egy bálna szuszogását hallgathatod. Csak jól figyelj, hogy bepakolj az útra egy rendes vízálló túracipőt, és mindent vízálló zsákokba csomagolj, mert ahogy mondtam, itt folyamatosan esik.

Egy törékeny kis kajakban ülni, miközben körülötted egy kisebb személyautó méretű jégdarabok úsznak, néha tényleg acélidegeket kíván. A fotózás és evezés egyszerre könnyen végződhet egy nagyon nem kívánt és rohadtul jeges fürdőben. Ha belevágsz, mindenképp szánj időt az útvonal alapos megtervezésére — a jutalmad a teljes és semmi által nem zavart szabadság lesz.

8. Sitka National Historical Park (totemekkel teli esőerdő)

Amikor átköltözünk a Glacier Bayből a közeli Sitkába — amit sok utazó természetesen összekapcsol —, az első célpontod a helyi történelmi park legyen. A belépés ingyenes, és egy csodálatos, nagyjából kétkilométeres sík ösvényt kínál az esőerdőn keresztül, amelyet a Tlingit őslakosok lenyűgöző fából faragott totemoszlopai szegélyeznek.

Épp ezen a helyen zajlott le 1804-ben a híres csata, amelyben a Tlingit törzs alulmaradt az orosz telepesekkel szemben, ami hosszú évtizedekre megváltoztatta egész Alaszka arculatát. A séta az óriási fák között, amelyekről csöpög a víz, miközben minden irányból faragott sas- és medvearcok néznek le rád a totemekről, hihetetlenül titokzatos hangulatú.

Minden lépéssel azokon a gondozott ösvényeken hatalmas nyugalom árad rád, még ha a helyi történelem helyenként elég vad és véres is. Maguk a totemek egész családi történeteket és mitológiai legendákat rejtenek magukban. A legszívesebben kora reggel sétálok itt, amikor még a fák között lebegnek a köd maradványai, és az egész hely olyan, mintha egy régi meséből vágták volna ki.

9. Fortress of the Bear (medvebocsok mentése)

Medvét látni a vadonban csodálatos élmény, de őszintén, nem mindig sikerül, és nem is mindenki vágyik arra, hogy egy üres erdei ösvényen szemtől szemben találkozzon vele. Sitkában ezért mindenképp látogass el a Fortress of the Bear-be, ami egy csodálatos mentőállomás árva medvebocsok számára, akik egyébként nem élnék túl a vadonban.

Érdekesség, hogy a kifutókat egy egykori cellulózgyár hatalmas, üres tartályaiban építették ki, így az állatoknak óriási helyük van, te pedig egy megemelt platform biztonságából figyelheted őket, ahogy fürdenek vagy játszanak. A jegyeket a szezonban mindenképp vedd meg előre online, mert amint megérkezik egy óceánjáró, hatalmas sorok alakulnak ki.

Számomra ez elképesztően megható találkozás volt, amikor a gondozók elmesélik azoknak a konkrét bundásoknak a történetét, akiknek az anyjuk elvesztése után semmi esélyük nem lenne a zord természetben. Néha látni fogod a medvéket, ahogy hatalmas hévvel verekednek egy régi gumiabroncsért, vagy csak lustán rágcsálják a mancsukat. Nagyszerű látni, hogy a turisták pénzéből is lehet ilyen értelmes és szükséges projekteket csinálni.

10. Alaska Raptor Center (a sasok klinikája)

Egy ugrásnyira a medveerődtől található egy másik remek mentőprojekt, ezúttal a madarakra összpontosítva. Az Alaska Raptor Center elsősorban a sérült fehérfejű rétisasok rehabilitációs klinikájaként működik, akikből évente nagyjából kétszázat hoznak ide. Gyakran olyan madarakról van szó, amelyek elektromos vezetéknek ütköztek, vagy autóval karamboloztak.

Van itt egy hatalmas repülőcsarnok, ahol a sasok újra gyakorolják a repülést, mielőtt a gondozók visszaengedik őket a szabad természetbe. Azok, akik a tartós sérüléseik miatt sajnos már nem térhetnek vissza, itt élnek nagy kültéri röpdékben, és madárnagykövetekként működnek. Egy fenséges sassal szemtől szemben állni olyan élmény, amikor az ember odaszögezve marad. 😁 Ezt tényleg sokáig fogod emlegetni.

Az a jellegzetes átható tekintetük egyenesen a lelkedbe lát, és hihetetlen, milyen fenségesen és óriásiként hatnak közelről. A klinika tényleg csodálatos munkát végez, és a fehérfejű rétisasokon kívül különböző baglyokkal és sólymokkal is találkozol, akiket a nővérek türelmesen etetnek csipesszel. Ha szereted a madarakat, nyugodtan szánj erre a helyre egy egész délutánt.

11. Saint Michael’s Cathedral és Sitka orosz öröksége

Sitka olyan város, amely első ránézésre kicsit összezavar, mert a középpontja úgy néz ki, mintha valaki egyenesen Moszkvából hozta volna ide. Közvetlenül a fő kereszteződés közepén áll a lehetetlen nem észrevenni Szent Mihály ortodox katedrálist a jellegzetes hagymakupolákkal. Az eredeti, tizenkilencedik századi épület ugyan a hatvanas években leégett, de a helyi lakosok szerencsére megmentették az értékes ikonokat, és újraépítették a templomot.

Sitka ugyanis 1808 és 1867 között Orosz-Amerika fővárosaként működött, és Novo-Arhangelszknek hívták. Mindenképp megéri meglátogatni a történelmi faházat, a Russian Bishop’s House-t. A nemzeti park őrei kezelik, és ez az egyik legrégebbi orosz épület az USA-ban, állítólag egyetlen szög nélkül építették, ami teljesen hihetetlenül hangzik. És ha marad erőd, mászd meg még a Castle Hill dombot is, ahol évekkel ezelőtt hivatalosan lezajlott Alaszka átadása az Amerikai Egyesült Államoknak.

A városka összességében tele van váratlan kontrasztokkal, ahol az ortodox keresztek a modern amerikai kikötővel és az őslakos kultúrával keverednek. Néha elég csak úgy céltalanul kószálni az utcákon, magadba szívni ezt a csodálatos keveréket, és elképzelni, milyen lehetett itt azokban az időkben, amikor virágzott a becses prémekkel folytatott kereskedelem, és a város minden esemény központja volt.

12. Indian River Trail (lazacokkal teli ösvény)

Ha van egy szabad délutánod Sitkában, és szeretnél egy rendes túrára indulni, az Indian River folyó menti ösvény talán a legkedveltebb választásunk egy lazább napra. Egy valamivel több mint négy kilométer hosszú út sűrű erdőn keresztül, amely egy egészen szép vízesésnél, az Indian River Fallsnál végződik.

Az igazi ok azonban, amiért érdemes ide jönni, ősszel érkezik. A folyó ilyenkor teljesen tömve van a vonuló lazacokkal, akik visszatérnek ívni. És ahol lazacok ezrei vannak, ott logikusan medvék is, így ezen a sétán tényleg nagy zajt kell csapnod, és a hátizsákra kötött csengő itt nem viccből van, hanem szükséges óvintézkedésként. Mi közben beszélgetünk, tapsolunk, és néha még énekelünk is, hogy egyetlen bundást se lepjünk meg a kanyar mögött.

Amikor azokat a halakat látod, ahogy minden erejükből küzdenek az árral szemben a teljesen sekély vízben, néha összetörve és totál kimerülten, az az ösztön erejének hatalmas bizonyítéka. És őszintén, a sok, különböző bomlási fázisban lévő hal illata nem éppen olyan, mint egy francia parfümériából. De ez Alaszka a legtisztább és legnyersebb formájában, és pontosan emiatt vágyunk mindannyian idejönni.

13. Mt Verstovia (azoknak, akik meg akarnak dolgozni érte)

Az utolsó tipp azoknak közületek szól, akik jó erőnlétben vannak, és élvezni akarják a lehető legjobb kilátást a szigetecskékkel teli öbölre. A Mt Verstovia egy meglehetősen kemény, öt kilométer hosszú útvonal brutális, 760 méteres szintemelkedéssel, így sok izzadságodba és káromkodásodba kerül majd, mire felkapaszkodsz.

Az út meredeken felfelé vezet az esőerdőn át, néha gyökereket kell átmásznod és bozóton átfurakodnod, de amikor végre feljutsz a Picnic Rock nevű kilátóhoz, megérted, miért érte meg. Látni fogod egész Sitkát, a Mt. Edgecumbe vulkánt a horizonton és az óceán mély kék vizét alattad. Csak inkább vigyél magaddal egy meleg kabátot, mert fent általában szörnyen fúj a szél.

A gyökerekből álló végtelen lépcsőkön taposva néha az embernek nagy kedve támad megfordulni, és inkább egy kávézóba menni valami édesért. De amikor felérsz a csúcsra pont abban a pillanatban, amikor szétszakadnak a felhők, elfelejted az összes fájó izmodat. Mindenképp pakolj be túrabotokat is, mert az a lefelé vezető út a térdeknek talán még sokkal rosszabb, mint a felkapaszkodás.

Hol egyél Sitkában

Egy ilyen esős nap után mindig éhesek vagyunk, mint a farkasok, és az összes kirándulás után tényleg megérdemelsz egy jó vacsorát. 😉 Íme a kedvenc felfedezéseink.

A helyi tenger gyümölcseinek abszolút első számú helye a Beak Restaurant étterem. Fantasztikusan főznek, és érdekesség, hogy itt elvből visszautasítják a borravalót, mert eleve tisztességes bért fizetnek a dolgozóiknak. A laza hangulat egy óriási tál laposhal fölött itt tényleg sokat számít. Ha valami európaibbra vágysz, és sikerül asztalt foglalnod, próbáld ki a Ludvig’s Bistrót. Kicsi, borzasztóan otthonos terük van, és csodálatos mediterrán konyhát csinálnak alaszkai alapanyagokból, a tenger gyümölcseivel készült chowderjük pedig messze földön híres. Ideális hely, ahol remek ételt rendelhetsz, hozzá egy pohár jó bort, és egyszerűen csak lazíthatsz.

Ha egy gyors klasszikusra és remek sörre vágysz, indulj a Bayview Pubba, ami egy teljesen autentikus alaszkai kocsma, ahol kiváló fish and chipset ehetsz, és leöblítheted egy helyi sörfőzde sörével. Ha gyerekek vannak veled, vagy olaszra vágysz, a mentőöv a Mean Queen Pizza, ahol tényleg jó pizzát csinálnak, és szép kilátás nyílik a kikötőre. És a reggeli indításhoz? Mindenképp a Highliner Coffee, ahová az összes helyi kereskedelmi halász gumicsizmában jár reggelizni és kávézni, remek, kemény hangulata van. Ajánlom, hogy rendeld meg a különleges pörköltkávéjukat, és csak úgy figyeld a körülötted zajló nyüzsgést.

Merre tovább

Ha épp Alaszkába tervezel utat, és tippeket gyűjtesz a környék további remek helyeiről, mindenképp nézd meg a többi megjelent cikkünket, ahol konkrét úti célokat írunk le nagyobb részletekbe menve.

Mi magunk folyamatosan új tapasztalatokat teszünk közzé az utazásainkról, mert Alaszka egyszerűen túl hatalmas ahhoz, hogy egyetlen látogatás alatt be lehessen járni. Hidd el, hogy amint egyszer idejössz, már a visszaúton, a repülőn tervezni fogod a következő expedíciót.

• Szeretnél többet olvasni arról, hogyan működnek az óceánjárók? Kukkants bele a Alaszkai Cruise Kalauz cikkünkbe, ahol elmagyarázzuk az egész logisztikai zűrzavart.
• Érdekel, mit kínál még Alaszka fővárosa? Elkészítettünk neked egy csodálatos Juneau városkalauzt.
• És ha több időt szeretnél tölteni az orosz történelem és a totemoszlopok között, nem hagyhatod ki a részletes cikkünket arról, mit érdemes megnézni Sitkában.

Tippek és trükkök az alaszkai utazás előtt

Egy ilyen távoli vidékre tervezni az utat néha elég stresszes ügy lehet, mert az ember egyszerűen nem tudja, mi vár rá pontosan a helyszínen. Mi az évek során megtanultunk néhány bevált szolgáltatásra és trükkre támaszkodni, amelyek nemcsak rengeteg pénzt, de főleg idegeket és időt spórolnak meg.

Mindennek az alapja természetesen a jó felkészülés még otthonról, a meleg lakásból, akár repülőjegyekről, akár a világ többi részével való megbízható kapcsolat biztosításáról van szó. Ez az a hármas, amely nélkül az északi útjaink jóval bonyolultabbak és tulajdonképpen jóval kockázatosabbak is lennének.

• Olcsó repülőjegyek: Itt északon is jól működik a keresés. Olcsó repülőjegyeket a Kiwin keress — ez a kedvenc portálunk, különösen az alaszkai belföldi járatokra.
• Biztosítás a világ végére: Alaszkában sosem tudod, mi történik. A vadonba tett utakra mindig komplex biztosítást választunk, nézd meg a SafetyWing véleményünket.
• Internet még az esőerdőben is: Rögtön landolás után haza akarsz küldeni egy fotót? Kukkants bele a Holafly véleményünkbe, amelynek köszönhetően eSIM-mel még ilyen távoli helyeken is van netünk.

➜ Mielőtt elindulnál, nézd meg az utasbiztosítás-összehasonlításunkat (50 % kedvezménnyel).

Gyakran ismételt kérdések (GYIK)