Az esküvőnk után júliusban nekivágtunk egy hosszútávú túrának elektromos kerékpárral Görögországba, hogy kiderítsük, mit is jelent valójában egy ilyen utazás. Sem Magyarországon, sem másutt Európában nem találkoztunk hasonló őrülttel, aki egy ilyen nehéz behemóton (az elektromos kerékpár rakomány nélkül is kb. 25 kg) délnek indult volna. Életünk egyik legérdekesebb hónapja volt, igazi kaland, de olyan, amit soha többé nem fogunk megismételni. Miért?
1) Az elektromos kerékpárok nagy, nehéz szörnyetegek, amelyek meg akarnak ölni
Lukášsal áprilistól meg sem álltunk: írtuk a szakdolgozatot, letettük az államvizsgát, esküvőt szerveztünk, és hogy ez ne legyen elég, mindketten teljes állásban dolgoztunk.
Talán ki kellett volna próbálnunk a bringákat
Az új elektromos kerékpárjainkra ezért csak akkor ültünk fel először (őrültek), amikor már nehéz behemótokká váltak. Vagyis az indulás napján. Én csak több próbálkozás után tudtam elindulni, és az első két hétben rendszeresen leestem róla, mint egy érett szilva a fáról (Lukáš kevesebbet esett, de őt is elérte). A rakománnyal a bringák nagyjából 50-60 kg-ot nyomtak, és tényleg valóságos szörnyetegek voltak.
A közösségi médiában így örömmel hárítottuk minden bajunkat a két szépségünkre. Most viszont bevallom nektek: mi tehettünk róla, hogy előtte nem gyakoroltunk rajtuk. Honnan tudom? Az út végére már felszegett orral száguldoztunk rajtuk, akár az igazi útkalózok!
A töltéssel nem volt gond
Elektromos kerékpárral tényleg könnyebb volt. És melegen ajánlom is. A miénk egy töltéssel 70-190 km-t bírt a tereptől függően (az a 190 km teljesen sík úton volt), és az akkumulátort mindenhol hagyják tölteni. Csak kérni kell. Egyszer egy zöldségesboltban is töltöttünk. Csak amikor először hazaviszed őket, ne indulj rögtön Görögországba, jó?
2) Kerékpáron dolgozni nem lehetetlen, de olyan, mintha gyomorrontással dolgoznál
Lukášsal mindketten online dolgozunk. Ennek köszönhetően rengeteg történetem van a legszokatlanabb helyekről, ahol dolgoztam. Ha valami sürgős, képes vagyok leülni a földre, bekapcsolni a mobiladatot, és akár a vécén is dolgozni. Dolgoztam Ugandában 2500 méter magasságban, és egy prágai vár felé vezető sikátorban a kukák mellett is.
Dolgoztunk a háromhónapos amerikai utunkon is, ezért nem számítottunk arra, hogy a bringán ezzel gond lesz. És kitaláljátok, mi történt? Gond volt. Méghozzá nagy.
Nem tudom, mi volt rosszabb. Az-e, hogy fáradtak voltunk az egész napos tekeréstől, vagy az, hogy nem tudtunk csak úgy odébb menni egy kicsit egy jobb wi-fi-ért, amikor a kempingünkben nem működött (bringán még 10 km is jókora kerülő, főleg, ha már több mint 100-at magad mögött tudsz). Ráadásul (és erre gondolhattam volna) menet közben semmit sem tudsz csinálni. Míg az autós roadtripeken a dolgok felét út közben elintézem, itt várnom kellett, míg megállunk valahol.
Mi rosszabb, a hőség vagy a fáradtság?
A napunk gyakorlatilag úgy nézett ki, hogy hat és hét között keltünk, gyorsan összepakoltuk a sátrat, és 15 perccel később félálomban már keményen tapostuk a behemótokat. Megálltunk egy szupermarketben egy joghurtos italért reggelire, hogy ne vesztegessük az időt. Magyarországtól egészen Görögországig ugyanis nem csökkent 35 fok alá a hőmérséklet.
Délben egy-két órára megálltunk ebédelni, majd estig folytattuk (persze hideg italokra való megállásokkal). Hat és nyolc között értünk be a kempingbe, gyorsan lemosakodtunk, főztünk, aztán wifit kerestünk, és éjfélig dolgoztunk. Gyakran csak fél tíz körül kezdtünk el dolgozni, és talán nem kell részleteznem, milyen fáradtak voltunk (altatóra tuti nem volt szükségünk).
És az internet nem mindig volt gyors, sőt nem mindig működött egyáltalán. Nem volt idill. A fáradtság, a kevés idő és a stressz miatt úgy éreztem magam, mint amikor gyomorrontással dolgoztam. Ez talán még nehezebb is volt.
3) El kell búcsúznod a szabadságtól
Tudtuk, hogy sok helyet ki kell hagynunk, de tényleg rengeteget kihagytunk. Mindent, ami nem közvetlenül az útvonalunkon volt. Tudom, hogy az utazás nem arról szól, hogy mindent láss. De minket ez megfosztott a hegyi túráktól (a gyönyörű hegyektől, és tudjátok, mennyire imádjuk a túrázást).
Elképzelhetetlen volt, hogy valahol otthagyjuk a megpakolt elektromos bringákat mindennel, ami a miénk. Számos túrát megsirattam, a görög Meteorákat és Mostart is. Olyan helyeket, amelyekre nagyon vártam, de elektromos bringával egyszerűen nem fértek bele a lehetőségeinkbe. Hol van az a szabadság, amit a bringán érezni kellene?
4) Semmit sem nézel meg rendesen
Szerintem másfél hónap bőven elég egy Európán átvezető útra. Csakhogy még így sem sokat érsz el. Ha valahol pár órát eltöltesz, az szinte azt jelenti, hogy alig haladtál. Az elején próbáltuk élvezni, fürödtünk a Bledi-tóban és nézelődtünk a városkákban. Ez gyorsan elment a kedvünktől. Akkor, amikor rájöttünk, mennyire nem érünk oda mindenhova. Ráadásul rengeteg helyre a bringával el sem jutsz.
5) Az időjárás a legfőbb ellenséged
Igen, elég ostoba ötlet volt a legnagyobb hőségben Görögországba indulni. De a negyven fokhoz végül hozzászoktunk. Megtanultuk elkerülni azzal, hogy korán keltünk, és a delet kávézókban meg éttermekben vészeltük át.
A rosszabb akkor jött, amikor a Dolomitokban átéltünk egy hatalmas esőt és hideget. Egész nap és egész éjjel könyörtelenül zuhogott, és talán még soha nem éreztük magunkat ennyire tehetetlennek. Bőrig áztunk, elázott a sátor, elázott a hálózsák. Elázott az egész életünk! Jó, ez túlzás, de az egyetlen hosszúnadrágunk és pólónk átázott, és fogalmunk sem volt, mihez kezdjünk, mert tovább esett. Ráadásul gyakran kerültünk olyan helyzetbe, amikor szó szerint nem volt hová elbújnunk az időjárás elől.
6) A kerékpározás drága
Naivan azt hittük, hogy a kerékpáros utazás olcsó lesz. Csakhogy ha legálisan akarod csinálni, Európában minden nap fizetsz a kempingért. Ráadásul a hőségben gyakran végeztük éttermekben és kávézókban. Ha most bent ülsz és jól érzed magad, talán azt gondolod, hogy el vagyunk kényeztetve, de próbálj meg napi 8 órát tekerni 40 fokban. Akkor majd nem foglalkozol a pénzzel. És mennyibe került mindez? Erről majd egy másik cikkben.
7) Másfél hónapig ugyanazt eszed
Mivel szinte minden nap sátoroztunk, egy kis hordozható tűzhelyen és egyetlen kis lábosban főztünk. Kitalálni valami kifinomultabbat a babnál vagy a spagettinél egy egész napnyi tekerés után meghaladta a képességeinket. És sokszor még az alapanyagok sem voltak elérhetők.
Összefoglalás
A kerékpározásba (ki gondolna egy ilyen görögországi nyaralásra?) beleszerettünk (ezt nem vártátok, hogy ezt írom, mi?). De nem annyira, hogy megpakolva egy hétnél hosszabb túrára akarnánk indulni, a fent felsorolt okok miatt.
Sok mindent felsoroltam nektek, de az igazság az, hogy a legnagyobb gond főleg a munka volt, meg az, hogy nem tudtunk hegyet mászni. Az elektromos kerékpár egyébként remek dolog, a behemótjaink jelenleg Písekben vannak, és ha épp itthon vagyunk, elég valószínű, hogy valahol a környéken összefutsz velünk rajtuk.
Ha egy görögországi utazást tervezel, ne feledkezz meg a jó szállásfoglalásról a Booking.com oldalán, a legjobb élményekért és túrákért pedig érdemes a GetYourGuide kínálatában nézelődni. A folyamatos internetkapcsolatot pedig egy Holafly eSIM biztosítja.
Az utunkról szóló összes cikket elolvashatod a Reportér oldalán.
