A világon több ezer gyönyörű zug van, ahol a föld varázslónője vagy az emberi kéz olyan helyeket teremtett, ahová a világ minden tájáról érkeznek turisták, hogy Facebookra tehessenek egy szelfit pontosan azzal a képpel, amit már ezerszer láttak giccses bögréken vagy naptárakban. De igazából ott, Kanadában engem nem a bögrék és a naptárak fogtak meg – hanem a mindent átható udvariasság, ami már negyedszer húzott vissza ebbe az országba.
Gyönyörű az Adršpach is nálunk, lehet, hogy a mi hegyeink nem érik el a háromezer métert, cserébe viszont vannak olyan hegyeink, amelyek a repülőgépről nézve úgy néznek ki, mint ezernyi polkát táncoló ujj.
Kanadába utazni annyit tesz, mint visszatérni egy olyan országba, ahol az emberek tudják, hogyan kell élni. Az OECD szerint a világ egyik legelégedettebb nemzete. És én már háromszor próbáltam rájönni, hogyan lehetséges ez, amikor a lakosság javarészt bevándorlókból áll. Hogyan lehet mindenki egyformán „ennyire őrülten barátságos”?
„És néha az idegeimre megy, hogy mennyire kedvesek. Én munkába megyek, jólesően szeretnék káromkodni egyet, ők meg annyira elégedettek. Mi bajotok van, emberek!” – meséli egy Calgaryban dolgozó ismerősöm.
Amikor sikerült meggyőznöm Lukášt, hogy pár hónapra Kanadába költözünk, kicsit féltem, hogy ezt a barátságosságot csak kitaláltam magamnak, és hogy ha ott fogunk élni, majd kiderül, hogy valójában nem is ilyenek. Főleg, mivel Montrealban szálltunk le, Québec tartományban, ahol a kanadaiak a legkevésbé kedvesek egész Kanadában (de még így is kedvesebbek, mint az emberek a legtöbb európai országban).
Sosem gondoltam volna, hogy már három év múlva újra visszatérek Montrealba, és ezúttal juharlevelekkel díszített papírral és egy pecséttel lépek ki a reptérről, ami feljogosít arra, hogy egy évig dolgozzam egy olyan országban, ahol az emberek még szeretnek élni. A Facebookon szinte a teljes, közel 5 hónapos kanadai kalandunkat dokumentáltuk.
Hogy mitől is a kanadaiak a világ legkedvesebb nemzete, azt Lukáš már az első montreali napon megtapasztalta. Vettünk volna valamit enni, de sehogy sem találtunk szupermarketet, végül egy indiai élelmiszerboltban kötöttünk ki.
„Segíthetek?” – lép oda hozzánk egy vásárló, aki leolvassa az egész napos utazástól fáradt tekintetünkből, hogy elveszettek vagyunk. Nyilvánvalóan gyakran jár ide, és igyekszik tanácsot adni, mit érdemes megvennünk.
„Itt a közelben van egy szupermarket, várjanak, mindjárt megszerzem a címét” – telefonál a szállodába, ahol dolgozik, majd a mobilján mutatja meg, hogyan jutunk el oda.
A canmore-i eladónk többet tud rólunk, mint otthon a szomszédaink
„Várjanak, mielőtt elmennek, ezt meg kell kóstolniuk!” – kiált utánunk, amikor mondjuk, hogy most nem vagyunk éhesek, és nem vesszük meg, amit ajánl. Végül több indiai finomsággal a kezünkben távozunk, amiket ő vesz meg nekünk, „mert egyszerűen muszáj megkóstolnunk”. És én megkönnyebbültem. Itt az emberek nem változtak meg.
„Nem tudom, mi van ezekkel az emberekkel. Szombaton mindenki valahogy dühös. Ma volt egy pszichopatám, aki úgy nézett ki, mintha meg akarna ölni valakit. Fel tudják ezt fogni?” – meséli energikusan egy calgaryi szupermarketes eladó, aki nem érti, hogy valaki egyáltalán mérges lehet. Nevet, mi meg csak bambán bámulunk rá, hogy mennyi mindent kipakol magából, miközben a táskáinkba pakolja a vásárolt holmit. Aztán a kezünkbe nyomja a tömött szatyrokat, és szép napot kíván.
Canmore-ban aztán már megvolt a saját eladónk, akinek két munkája is volt, mindig azzal a fáradt mosolyával köszöntött minket, és mesélte, hogy két óra múlva megy a következő műszakjára. Mi is meséltünk neki. A mi eladónk többet tudott rólunk, mint otthon a szomszédaink. Mi pedig tudtuk, melyik eladó repül vissza a Szamoa szigetére férjhez menni, és hogy kinek van otthon macskája vagy kutyája. Amikor elutaztunk, először láttuk a mi eladónkat csupa energiával: „Már csak egy munkám van! Innen is hamarosan kilépek.”
🚗 Autóbérlés utazás közbenEllenőrzött bérautók KanadábanKeress a DiscoverCars összehasonlítóval — több tucat helyi és nemzetközi autókölcsönző árait veti össze, és a legtöbb foglalás ingyenesen lemondható.
Autókölcsönzési árak összehasonlítása Kanadában →A levegőben van
„Hogy vannak, honnan jöttek, hogy tetszik itt maguknak? Segíthetek valamiben? Ne mondja, hogy nincs szabad szobánk – mindjárt megpróbálom felhívni a szomszéd szállodát, hátha náluk van hely, jó?” Biztos a levegőben van. Már én is elkaptam. Akik egész életükben ezt szívják magukba, azok számára olyan, mint egy drog. A saját szállodádban dolgozol, de a betelefonálóknak még másutt is keresel helyet.
Mire átköltöztünk Lake Louise-ba idegenvezetőnek, már 30 másodperc alatt ki tudtunk faggatni bárkit, ha tudott angolul, és ráadásként még el is magyaráztuk neki, mit keresünk itt mi.
És a kedvenc, gyakran ismételt replikám, amikor az amerikaiak meglepetten rám csattantak: „A kanadaiak annyiraaaaaa szörnyen kedvesek!” Én meg mindig kikerekedett szemmel néztem rájuk, és azt mondtam: „Tudoooom, ugye?”
Már értem, miért exportál egy cég a banffi levegőt palackozva a világba – talán nekünk is vennünk kéne belőle. Talán jó lenne, ha kicsit több mosolyt vinnénk az életünkbe. Talán elkezdenénk jobban törődni a környezetünkkel. Na, meg talán csak elszórnánk egy csomó pénzt, és semmi sem történne.
Otthon ülök, és egy bögréből iszom a kávét, amin ez áll: „Mountains are calling and I must go.” Azokról a hegyekről, azokról a csúcsokról, amelyeknek a formáit 5 hónap után is látom, ha lehunyom a szemem – nos, azokról majd legközelebb.
/Történet a kanadai Working Holidayről/
