Ha szereted a hegyeket és épp Olaszországba készülsz, hidd el, a Lago di Sorapis a Dolomitokban olyan hely, amitől kissé óvva kell intselek. A Dolomitok egyszerűen földi paradicsom, és ha egyszer eljutsz oda, soha többé nem akarsz máshová menni. ☺️ Lukášsal évek óta járunk ide, bejártuk szinte minden zugát Cortina környékén, és ez a tó azok közé a helyek közé tartozik, amelyeket egyszerűen a saját szemeddel kell látnod. Az egyik abszolút kedvenc klasszikunk. Amikor néhány órányi kaptató és sziklapárkányok leküzdése után először bukkansz ki az erdőből, és megpillantod azt a hihetetlenül telt, tejesen türkiz vizet a fenséges Sorapis-masszívum alatt, azonnal elfelejted, mennyire fáj a lábad.
De mielőtt belemennénk a részletekbe, egy dolgot rögtön el kell mondanom – kutyával ne menj oda. Vannak, akik megteszik, de ez tényleg nem az az útvonal. Így nemcsak azt árulom el, hol parkolj és mikor indulj, hanem azt is, miért kell nagyon vigyáznod ezen a helyen, ha gyerekekkel vagy négylábú társakkal utazol.
Összefoglalás
Ha épp a hátizsákodat pakolod, és nincs időd elolvasni az egész cikket, íme egy gyors puskázó — a legfontosabb alapok, amelyek nélkül nem érdemes útnak indulnod.
- Kiindulópont: A Passo Tre Croci hágóból, Cortina d’Ampezzo közelében.
- Nehézség és hossz: A túra (215/401-es útvonal) oda-vissza összesen kb. 8 kilométer, körülbelül 220 méter szintkülönbséget kell leküzdened, és tiszta gyaloglási idővel nagyjából 3–4 órát vesz igénybe.
- A legnagyobb akadály: Útközben acélkötelekkel biztosított szakaszok, és főleg a sziklába épített fémrácsok várnak rád, közvetlenül a mélység fölött.
- Mikor indulj: A legjobb a szeptember–október fordulója a legszebb fényért és kevesebb emberért, nyáron viszont tényleg kora reggel kell elindulnod.
- Parkolás: A Passo Tre Crocinál szezonban óriási gond parkolni, a magánparkolók akár napi 50 eurót is elkérnek. Sokkal jobb Cortinából busszal érkezni.
- Kinek nem való: Az útvonal semmiképp sem alkalmas babakocsihoz, kisgyerekekhez, kölyökkutyákhoz és nagyobb, esetlen kutyákhoz. A fürdés a tóban szigorúan tilos.
Mi az a Lago di Sorapis, és miért ilyen hihetetlen a színe
Mielőtt nekivágnánk magának az útvonalnak, beszéljünk egy kicsit arról, miért is jár ide mindenki. A Dolomitok igazi ékszerként rejtegetik a Lago di Sorapist, és ha ránézel a fotókra, talán arra gondolsz, hogy ezt a színt biztosan Photoshopban javították. Biztosíthatlak, hogy nem. A tó 1925 méteres tengerszint feletti magasságban fekszik, és vize teljesen egyedi, tejesen türkiz árnyalatú, amilyet a környéken máshol nem találsz.
A vizet finom mészpor, az úgynevezett kőliszt színezi, amelyet a tó fölötti masszívum olvadó gleccsere hoz magával. Mivel ezek az apró ásványi részecskék szétszóródva maradnak a vízben, létrejön az a varázslatosan zavaros türkiz hatás, amitől előbb egy percig csak bámulsz, és csak utána nyúlsz a fényképezőgép után. Épp ennek köszönhetően a Sorapis egyike Észak-Olaszország legtöbbet fényképezett helyeinek, és őszintén szólva nem is csodálom. Nézni azt a színpompát, amely fölött ott magasodik a Dito di Dio (Isten ujja) nevű csipkés sziklaujj, olyan pillanat, amelyet tényleg nem egykönnyen felejtesz el.
Mikor indulj, és milyen a Lago di Sorapisnál az időjárás
A megfelelő időpont megtervezése a Dolomitokban abszolút kulcsfontosságú, mert a tél itt igen hosszú tud lenni, a nyár pedig hihetetlenül zsúfolt. A tóhoz vezető út általában júniustól október végéig járható, de mindig az adott évi hóhelyzet dönt.
Mi személy szerint a legszívesebben ősszel járunk a Dolomitokba, konkrétan szeptemberben vagy október elején. A hőmérséklet ugyan már alacsonyabb, és reggelente akár egy kis fagy is meglephet, cserébe viszont a levegő gyönyörűen tiszta, az égen egy felhő sincs, a környező vörösfenyők pedig aranyszínűre váltanak. Ráadásul elkerülöd a legnagyobb nyári tömeget. Augusztus ugyanis Olaszországban a szabadságok időszaka, és a tóhoz vezető keskeny sziklapárkányokon őrült torlódások alakulnak ki, amit egy mély szakadék fölött tényleg nem szeretnél átélni. Ha friss információkat keresel, javaslom, hogy indulás előtt mindig nézd meg a Lago di Sorapis webkamerát, amely megmutatja, hogy odafent nem ül-e köd vagy felhő.
Hol szállj meg a tó környékén, és mennyibe kerül
Ha tényleg kora reggel akarsz nekivágni a túrának – ami szezonban muszáj –, a stratégiai szállás fél siker. Lakhatsz ugyan magában a városban és ingázhatsz, de mi találtunk egy igazi kincset, amely rengeteg parkolási idegeskedést és korai kelést megspórolt nekünk.
A mi abszolút kedvenc szállásunk ehhez a kiránduláshoz a B&B Hotel Passo Tre Croci Cortina. Közvetlenül az útvonal kezdeténél áll, így reggel csak felkelsz, megreggelizel, és máris indulhatsz. Ráadásul gyönyörű, modern szobáik vannak, egyenesen az ablakból lélegzetelállító kilátással, és kutyabarátok. Ez nekünk, Kája és Baby társaságában, alapvető szempont. Egy éjszaka két főre nagyjából 120–180 euróba kerül a szezontól függően, ami a drága Cortina viszonyai közt igazából nagyon korrekt ajánlat.
A másik lehetőség, hogy egyenesen a Cortina d’Ampezzo központjában szállsz meg, amelyet mi fő bázisunknak tekintünk. Innen a Passo Tre Crocira nagyjából 15 perc autóval vagy helyi busszal. Cortina több száz lehetőséget kínál a luxus wellness szállodáktól a hangulatos hegyi apartmanokig — az elérhetőséget és az árakat könnyen összevetheted a Booking.com oldalán.
Hogyan juss el az útvonal kezdetéhez, és hol parkolj
Az utóbbi években elég komoly logisztikai fejtörő eljutni a túra kezdetéhez, mert a tó népszerűsége az egekbe szökött, az infrastruktúra pedig egyszerűen nem bírja. Az útvonal kezdetét a Passo Tre Croci hegyi hágóban találod, az SR48-as úton, amely Cortina d’Ampezzót a Misurina-tóval köti össze.
Ha autóval mész, óva kell intselek a parkolási pokoltól. Még néhány éve ingyen lehetett parkolni az út mentén, de ez sajnos már a múlté. Az autók mindenütt álltak, akadályozták a forgalmat, a rendőrség pedig szigorúan büntetni kezdte. Ma magánparkolók állnak rendelkezésre, ahol egy nap parkolásért nyugodtan elkérnek akár 50 eurót is, ami szerintem teljes őrület. Ha nem akarod kifizetni ezeket a túlárazott összegeket, és főszezonban érkezel, azt javaslom, hagyd az autót a szállásodnál, és használd a buszt. Cortinából, Misurinából és a Lago di Misurinától is közlekednek a nyári hónapokban rendszeres járatok, amelyek egyenesen a Passo Tre Crocinál tesznek le. Ezzel egy rakás stresszt megspórolsz magadnak.
Lago di Sorapis: 10 tipp, mit láss és csinálj útközben és a tónál
Nézzük végre magát a kirándulást. A tóhoz vezető út nem csupán unalmas átjutás az A pontból a B-be, hanem teljes értékű élmény, amelynek során gyönyörködsz, olykor kicsit félsz, és leginkább hihetetlenül jól szórakozol. Íme a 10 kedvenc pontunk és tippünk az útvonalon.
1. A klasszikus útvonal a Passo Tre Crociból
A legtöbb turista a 215-ös útvonalon indul el (amely olykor összeér a 401-essel), ez a legismertebb és legközvetlenebb út a Lago di Sorapishoz. Eleinte egészen kellemesen és laposan halad az illatos vörösfenyő-erdőn át, ahol inkább úgy érzed, mintha egy parkban sétálnál. Hamarosan azonban emelkedni kezd a terep, és az erdei ösvényből köves gyalogút lesz, amely a hegyoldalon kanyarog. Összesen körülbelül 4 kilométert teszel meg egy irányba, miközben valamivel több mint 200 méter emelkedőt küzdesz le. Nem valami extrém felkapaszkodás, de számíts rá, hogy egy kicsit megizzadsz.
Lukáš mindig úgy kommentálja, hogy az első fele csak bemelegítés. Az erdő gyantaillatú, és épp azt gondolod, milyen nagy pihizés lesz ez, mielőtt beleütközöl az első meredekebb, köveken és fagyökereken átvezető emelkedőbe.
2. Fémrácsok és kötelek a szakadék fölött
Ez az a pillanat, amely elválasztja a hétköznapi kirándulókat az edzettebbektől. Az útvonal nagyjából felénél az ösvény ugyanis egyenesen egy meredek sziklafalba kanyarodik. Hogy egyáltalán járható legyen az út, a sziklába fémrácsokat és létrákat építettek. Ezeket a szakaszokat acélkötelek biztosítják, amelyekbe kapaszkodhatsz – és érdemes is.
A lábad alatt a rács rései közt látod a mély lejtőt és a szakadékot, ami őszintén szólva nem a szédülősöknek való. Ha pánikszerűen félsz a magasságtól, jól gondold meg, hogy ez a túra tényleg neked való-e. Lukášsal láttunk itt néhány embert, akik a rács közepén megdermedtek a félelemtől, és nehézkesen kellett visszafordulniuk.
3. Megálló a Rifugio Vandellinél
Közvetlenül a tó előtt beleütközöl a Rifugio Vandelli hegyi menedékházba. Ez a piros zsalus kőház egy kis, erdős dombon áll, és tökéletes menedéket kínál a fáradt lábaknak. Általában rövid szünetet tartunk itt egy kávéra vagy egy csapolt sörre, mielőtt lemennénk az utolsó néhány tíz métert a vízhez. Szezonban elég sokan vannak itt, de a hangulat csodálatosan barátságos, és a teraszról a Tre Cime felé nyíló völgyi kilátás minden pillanatot megér.
Lukáš itt általában nem tud ellenállni valami édességnek, én meg csak gyönyörködöm és gyűjtöm az erőt az utolsó szakaszhoz. A menedékháznál a nyári csúcsban olykor eltart egy darabig, mire kiszolgálnak, de azzal a kilátással a várakozás tényleg egyáltalán nem zavar majd.
4. Fotó a fa stégről
Amikor végre a tóhoz érsz, megérted, miért érte meg az egész fáradozás. A Lago di Sorapis élőben még szebb, mint a fotókon. Az ikonikus fénykép elkészítésének legkedveltebb helye a tó elején lévő kis köves part, ahol néhány fa cölöp és kő áll ki a vízből. Épp innen a legjobb a kilátás a víztükörben tükröződő Dito di Dio hegyre. Készülj fel viszont rá, hogy nyáron a legjobb szögért erről a helyről könnyen lehet, hogy egy darabig sorban állsz.
Mi már az első látogatásunkkor okultunk, amikor erre az áhított fotóra vagy fél órát kellett várnunk. Most már egyszerűen keresünk egy másik követ kicsit arrébb, és onnan fotózzuk, egy olyan szögből, amely ugyan kevésbé híres, de annál hitelesebb.
5. Kerüld körbe a tavat a nyugalomért
A legtöbben eljutnak a tóhoz, csinálnak egy fotót az elején, megeszik az uzsonnát, és visszaindulnak. Ha viszont egy darabot ebből a szépségből teljesen magadnak akarsz, indulj el a partot szegélyező keskeny ösvényen, és kerüld körbe a tavat. A szemközti parton általában teljes a nyugalom. Nagy sziklatömböket találsz, amelyekre leülhetsz, és főleg egészen más perspektívát kapsz a víz színéről, amely aszerint változik, hogyan esik rá a nap.
Itt általában leülünk a kedvenc melegszendvicsünkkel, kinyitjuk a teás termoszt, és csak lélegezzük a hideg hegyi levegőt. Az a kék víztükör a túloldalról még varázslatosabbnak hat, a csendet pedig csak a mormoták időnkénti füttyögése töri meg.
6. Az Enrosadira jelenség megfigyelése
Ha sikerül úgy megtervezned a kirándulást, hogy naplementekor a tónál vagy a visszaúton legyél, tanúja lehetsz egy varázslatos jelenségnek, amelynek neve Enrosadira. Ez a kifejezés azt a pillanatot jelöli, amikor a horizont fölött alacsonyan álló nap megvilágítja a halvány dolomit meszet, és telt rózsaszínűre, sőt tüzes narancsszínűre festi. Valami teljesen lélegzetelállító. Csak ilyenkor ne felejtsd otthon a fejlámpát, mert a rácsokon való visszaút szürkületben tiszta őrület lenne.
7. Túrázás tovább a Forcella Marcuoirára
Ha a klasszikus Lago di Sorapis túra túl rövidnek tűnik neked, és elég energiád és tapasztalatod van, a Vandelli menedékháztól tovább is folytathatod. A Forcella Marcuoirára vezető útvonal azonban már komoly magashegyi túra nagy szintkülönbséggel és meredek, törmelékes emelkedőkkel. Cserébe olyan kilátás vár, amitől leesik az állad: Cortina odalent úgy néz ki, mint egy makettfalu, a teljes Sorapis-masszívumot pedig egyszerre látod, egyetlen szelfibot nélkül a képen.
8. Alternatív indulás a Rifugio Tondi di Faloriától
Van még egy út a tóhoz, amely elkerüli a zsúfolt Passo Tre Crocit. Felmehetsz a Cortinából induló felvonóval a Faloria hegyre, onnan pedig gyalog tovább a Rifugio Tondihoz, majd a hegygerinceken át le a Sorapis-tóhoz. Ez az útvonal sokkal hosszabb, fizikailag megerőltetőbb, és nehezebb terepen halad, köztük meredek lejtőkön. Csak nagyon rátermett túrázóknak ajánlom, akiknek biztos a lépésük, és nem félnek a kitett szakaszoktól. A kilátás viszont fenomenális.
Lukášsal ezt a változatot eddig csak távolról szemléltük, és őszintén szólva egyhamar valószínűleg nem is vágunk bele. De ha tapasztalt hegymászó vagy, és szereted a rendes kihívást minimális tömeggel, mindenképp nézz utána.
9. Reggeli ködök és tippek a legjobb fényhez
Amikor azt mondom, hogy jó kora reggel odaérni, tényleg korára gondolok. Nemcsak a parkolás és a rácsokon tolongó tömeg miatt, hanem mindenekelőtt a hangulat miatt. Reggel hét körül a tó tükre fölött gyakran finom ködök gomolyognak, amelyek lassan felfelé kúsznak a sziklafalak mentén. A nap ilyenkor még épp csak kezdi megvilágítani a környező csúcsokat, a víz színe pedig a legmélyebb türkiz árnyalatot mutatja. Az aranyóra ugyan rövid itt, mert a nap hamar elbújik a magas hegyek mögött, de azt a látványt örökre emlékezetedbe vésed.
A reggeli kelés ugyan fáj, főleg amikor kint még hideg van, és az ember legszívesebben a paplan alatt maradna. Amint viszont meglátod az első sugarakat, amelyek átvágnak a ködpaplanon, azonnal elfelejtesz minden fáradtságot.
10. Téli túra hótalpon
Bár az útvonalat hivatalosan csak a nyári és őszi hónapokra ajánlják, a tapasztalt hegymászók télen is nekivágnak hótalpon. Ez viszont már tényleg extrém dolog. A sziklarácsok és a biztosított szakaszok mély hó vagy jég alatt rejtőznek, és valós a zuhanás, sőt a lavina veszélye. Maga a tó pedig teljesen befagy és hó lepi, így azt a híres kék vizet egyáltalán nem látod. Csak érdekességként említem azoknak, akik szeretik a téli magányt, de a hétköznapi turistának a téli látogatást határozottan nem javaslom.
Amikor néha látom azokat az őrült Instagram-fotókat, ahogy valaki behavazott párkányokon egyensúlyoz, borsódzik a hátam. A hegyek télen egyszerűen nem bocsátják meg a hibákat, így akármennyire is csábító, inkább gyere ide nyáron, a telet pedig hagyd a természetnek.
Lago di Sorapis kutyával és gyerekekkel: Miért nem jó ötlet
Ez az a téma, amely különösen a szívügyem, mert a saját bőrünkön tapasztaltuk meg. A Lago di Sorapishoz vezető kirándulás semmiképp sem leányálom, és a kisebb gyerekes családoknak vagy a kutyásoknak óriási gondot okozhat. Idén itt van a kis Jonáček, és vele a közeljövőben tényleg nem megyünk oda. A terep a kis gyerekeknek háthordozóban veszélyes, babakocsiról pedig ne is álmodj. Ha 10 évnél idősebb gyereked van, aki hozzászokott a hegyekhez, és tiszteli a magasságot, végig tudja csinálni az útvonalat, de akkor is állandóan szemmel kell tartanod a veszélyes szakaszokon.
💡 Tipp: Szinte az összes felvonón és buszon szájkosarat kérnek a kutyáktól (gyakorlatilag mindenütt megveheted, akár közvetlenül az alsó állomásoknál is). Minket ez őszintén elég idegesített — akkor is kérték, amikor teljesen egyedül ültünk a kabinban. Amikor több felvonó várt ránk egymás után, inkább pihenni hagytuk Káját és Babyt a kempingben.
És most valamit a kutyákról. A mi Kájánk annak idején velünk ment, és be kell vallanom, hogy borzasztó ötlet volt. Kája ugyan aranyos, de kicsit esetlen. A keskeny erdei ösvényeket lelkesen bírta, de amint a szakadék fölötti fémrácsokhoz értünk, vége volt. A kutyamancsok beleesnek a rács vasrészei közti lyukakba, a kutyák pánikba esnek, és egyáltalán nem csodálom őket. Kája megdermedt, és nem volt hajlandó egy lépést sem tenni.
Lukášnak végül a karjába kellett vennie, és az egész kitett útvonalon át kellett cipelnie. Próbálj meg egy húszkilós, rémült kutyát a karodban vinni egy keskeny, nedves sziklapárkányon egy mély szakadék fölött, miközben a másik kezeddel görcsösen az acélkötelbe kapaszkodsz. Ezt tényleg nem szeretnéd átélni. Így ha nagyobb, esetlen kutyád van, vagy épp ellenkezőleg, egy pici jorkit vagy máltai selyemkutyát, mint a mi Babynk, ehhez a kiránduláshoz inkább hagyd őket biztonságban a szállodai szobában. A kölyökkutyákról talán nem is kell beszélnem. Stressz ez neked, a kutyának, és azoknak is, akiket a keskeny úton fel fogsz tartani.
Mit vigyél magaddal a türkiz tóhoz vezető túrára
A hegyekben az időjárás hihetetlenül gyorsan változik, és bár odalent Cortinában süt a nap és rövidnadrág-idő van, odafent a tónál jeges szél is fújhat. Ezt semmiképp se becsüld alá.
Az alap a jó minőségű túracipő, mert az útvonalon rendszeresen találkozunk sima talpú vászoncipős turistákkal, és őszintén elborzadunk tőle. A sziklák itt ugyanis gyakran nedvesek és csúszósak, és rendes talp nélkül a vaslétrákon kellemetlen meglepetés érhet. A hátizsákba mindenképp csomagolj be egy plusz meleg réteget, ideális esetben egy polárpulóvert vagy könnyű pehelykabátot, és egy vízhatlan dzsekit. A tónál a nap hamar elbújik a hegyek mögé, és egyszeriben elég hideg lesz.
Sokan kérdezik, kell-e via ferrata-felszerelés. A klasszikus 215-ös útvonalra nem kell beülő, a kötelek csak arra szolgálnak, hogy megkapaszkodj bennük. Mi viszont javasoljuk, hogy vigyél magaddal egy könnyű mászósisakot. Az útvonal ugyanis közvetlenül a függőleges sziklafalak alatt halad, és a turisták vagy állatok által fentről leguruló kőmorzsalék egészen gyakori jelenség. Ne feledkezz meg az elegendő vízről és az uzsonnáról sem, mert a felkapaszkodás elveszi az energiát.
Hol egyél: Mit kóstolj a Rifugio Vandelliben
Amikor már legyűröd a legrosszabb szakaszokat, és a tónál találod magad, garantáltan megéhezel. A Rifugio Vandelli menedékház ugyan kicsi, de kiváló hagyományos hegyi ételeket főznek ott, amelyek gyorsan talpra állítanak. Nyitva általában június közepétől szeptember végéig van.
Ha szereted az olasz hegyi konyhát, mindenképp próbáld ki a canederlijüket. Ezek nagy tiroli gombócok, amelyeket itt spenótos és sajtos változatban is elkészítenek, húslevesben tálalva vagy olvasztott vajjal leöntve, én pedig mindig húslevesben kérem, mert azok után a rácsok után főleg melegre és egy kis nyugalomra van szükségem. 😊 Egy másik klasszikus a becsületes polenta gulyással vagy gombával és helyi sajttal. Ha nem akarsz hosszú ebéddel bíbelődni, inkább fotózni szeretnél, a menedékházban vehetsz kiváló paninit caprese-vel (mozzarella, paradicsom és bazsalikom), és megeheted kint egy padon, kilátással. Az árak itt érthető módon magasabbak, mint lent a völgyben, mert minden készletet helikopterrel vagy felvonóval kell ideszállítani, de azért a hangulatért megéri.
Gyakorlati információk és a nemzeti park szabályai
Mielőtt felhúznád a bakancsot és útnak indulnál, szeretnék megemlíteni néhány fontos gyakorlati dolgot. A tó és környéke a Dolomiti d’Ampezzo nemzeti park védett területéhez tartozik, és egészen szigorú szabályok érvényesek itt, amelyek megszegésén csúnyán megjárhatod.
A leggyakoribb hiba, amelyet a turisták elkövetnek, a drónozás. Az Instagramon ugyan tucatnyi felülről készült fotót látsz a tóról, de ne tévesszen meg. Az egész nemzeti parkban szigorúan tilos a drónozás, mert zavarja a helyi vadállományt és a többi látogatót. A parkőrök elég gyakran járőröznek itt, és ha elkapnak, akár 3000 eurós bírság is fenyeget. Ez egy szép fotóért tényleg nem éri meg.
Egy másik dolog, amelynek az emberek gyakran a Google-ben néznek utána a „lago di sorapis swimming” kereséssel, a fürdés lehetősége. A fürdés hála istennek tilos (ez a lábak vízbe lógatására is vonatkozik), a víz ugyanis a naptejekkel és baktériumokkal érintkezve gyorsan elveszítené azt az egyedi jellegét.
Hova tovább a Dolomitokban
A Sorapis gyönyörű, de nem az egyetlen csodálatos hely ezen a vidéken. Ha van időd, és látni akarod az olasz hegyek legjavát, rengeteg további útikalauzt készítettünk neked az utazásainkról:
- Mindenképp olvasd el terjedelmes cikkünket az Olasz Dolomitok 5 mindenkinek szóló túraútvonaláról.
- Ha valami egyszerűbbet keresel, ne hagyd ki a sokkal népszerűbb és főleg autóval elérhető Lago di Braiest. Szezonban ugyan igazi tömegmészárlás, de az a látvány megéri.
- Cortinából közel van a Dolomitok ikonikus három fogához is. A Tre Cime di Lavaredóról szóló cikkünk megmutatja, hogyan tervezd meg a legszebb körtúrát.
- És ha még mindig nem tudod, mivel töltsd ki a kirándulásodat, nézd meg teljes listánkat, mit csinálj a Dolomitokban.
Utazási tippek a végére
- Olcsó repülőjegyeket a Kiwi oldalán keress. Ez a kedvenc portálunk, bár Észak-Olaszországba Magyarországról gyakran a legpraktikusabb saját autóval nekivágni.
- Autóbérlés: Rendszeresen az DiscoverCars összehasonlítót használjuk. Lukášsal régóta jó tapasztalataink vannak a DiscoverCars-szal, amelyet a világ minden táján igénybe veszünk, amikor épp nem saját autóval megyünk.
- Szállásfoglalás: A Booking a legkedveltebb szállodakeresőnk. A Dolomitokban akár fél évvel előre javaslom keresni a szállást.
- Ne feledkezz meg a biztosításról: A hegyi túrákra általában érdemes olyan utasbiztosítást választani, amely külön sportcsomaggal fedezi a magashegyi túrázást.
- Internet és eSIM: Ha Svájcon át utazol, vagy több időt töltesz úton, nézz körül a Holafly eSIM-jei közt.
🚗 Autóbérlés utazás közbenEllenőrzött bérautók OlaszországbanKeress a DiscoverCars összehasonlítóval — több tucat helyi és nemzetközi autókölcsönző árait veti össze, és a legtöbb foglalás ingyenesen lemondható.
Autókölcsönzési árak összehasonlítása Olaszországban →Gyakran ismételt kérdések (GYIK)
Amikor először írtunk a Lago di Sorapisról, rengeteg kérdés érkezett tőletek az Instagramon. Nyilvánvaló, hogy egy ilyen kirándulásra alaposan fel akarsz készülni, főleg amikor olykor úgy néz ki, mint egy hegymászónapló. Ezért a leggyakoribb kérdéseket egy helyre gyűjtöttem össze.
Remélem, ezek a válaszok segítenek a tervezésben, és megspórolnak egy kis idegeskedést. Ha viszont még valami eszedbe jut, mindenképp jelezd nekünk!
Hogyan juthatunk el a Lago di Sorapishoz?
A leggyakoribb útvonal a Passo Tre Croci hágónál kezdődik. Innen a 215-ös számú turistaútvonalon indulhat el, amely körülbelül kétórás gyaloglás után egyenesen a tóhoz vezet. A hágóhoz vagy autóval, vagy Cortina d’Ampezzóból busszal juthat el.
Megfürödhetem a Lago di Sorapisban?
Ne, a fürdés az egész tavon szigorúan tilos, és ez a lábak beáztatására is vonatkozik. Ennek oka a rendkívül érzékeny ökoszisztéma és a víz speciális ásványi összetételének védelme, amelyet az emberi jelenlét tartósan károsíthatna.
Mennyi ideig tart a túra a tóhoz?
“`html
Az egész túra körülbelül 3-4 óra tiszta időt vesz igénybe. Az odaút fizikai állapotodtól és a fémrácsok előtti esetleges soroktól függően kb. 1,5-2 órát vesz igénybe. Az útvonal oda-vissza összesen 8 kilométer.
“`
Alkalmas az útvonal kutyák számára?
“`html
Személyes tapasztalataink alapján ezt a túrát kutyáknak egyáltalán nem ajánljuk. Az útvonalon mély szakadék felett elhelyezett fém rácsok találhatóak, amelyeken keresztül a kutyák mancsai átcsúszhatnak. A kisebb és közepes méretű kutyákat ugyan át lehet emelni, de ez veszélyes és stresszes. A nagyobb fajtákat vagy az ijedős kutyákat inkább hagyjátok otthon.
“`
Mikor a legjobb idő a látogatásra?
Legszebb élményben szeptember és október eleje részesül, amikor a turisták száma csökken, és a hegyek gyönyörűen átszíneződnek. Ha júliusban vagy augusztusban döntesz az utazás mellett, korán reggel kell indulnod az útvonalra (ideális esetben 7:00 előtt), hogy elkerüld a tömeget és a legjobb reggeli fényt kapd a fotózáshoz.
Repülhetek drónnal a tónál?
Ne. A Sorapis-tó a Dolomiti d’Ampezzo Nemzeti Park területén található, ahol általános drónhasználati tilalom van érvényben. Az e szabály megsértéséért kiszabható bírság akár 3000 EUR is lehet, ezért a reptetést határozottan nem javasoljuk kockáztatni.
Nehéz a túra és kezdők is megbirkóznak vele?
Fizikailag az útvonal nem különösebben nehéz, a szintkülönbség alig több mint 200 méter. A nehézsége elsősorban a pszichéban rejlik, mivel keskeny párkányokon haladunk fém rácsokkal a szakadék felett. Ha nem szenvedsz magasságiszonyban és stabil cipőd van, átlagos túrázóként könnyedén teljesíted az utat. Akik nagyon félnek a magasságtól, azoknak nem ajánlott az útvonal.
