Homer, Alaszka: 12 tipp, mit érdemes látni és csinálni (Az út vége a Kenai-félszigeten)

Amikor 2017-ben Lukášsal a régi Chiquita nevű lakóautónkkal Alaszkát jártuk, és dél felé, Homer városa felé tartottunk, sejtelmem sem volt róla, hogy ez lesz az egyik legkedvesebb élményem életem során. A Sterling Highway aszfaltja könyörtelenül véget ér az Anchorage-ból induló több mint háromszáz kilométeres út után, ahol egyszerűen már nincs semmi, csak a mély óceán. Homer, Alaszka egyike azoknak a helyeknek, amelyet teljesen jogosan hívnak Az út végének (End of the road).

Itt fekszik Homer, Alaszka. Ez egy körülbelül ötezer-ötszáz lakosú kisváros, amely évek óta büszkén viseli az „űrfalu a tengernél” kicsit bolondos becenevet. Amint ideérsz, kiszállsz a fűtött autóból, és beszívod az első teli korty nyirkos, sós levegőt, azonnal megérted, miért. ☺️ A helyi közösség ugyanis egy hihetetlen és színes keveréke a keménykötésű tengerészeknek, szakállas halászoknak, lelkes művészeknek és öreg hippiknek, akik valamikor egyetlen rövid nyári szezonra érkeztek ide, aztán soha többé nem tudtak összepakolni és visszatérni a civilizációba. Az emberek itt rád mosolyognak az utcán, és mindenhol azt a különös, megnyugtató, lassú ritmust érzed.

Miközben leparkolod az autót a strand mellett, és kilépsz a hideg északi szélbe, a Kachemak-öböl északi partjának horizontján olyan lélegzetelállító látvány tárul eléd, hogy valószínűleg egy pillanatra elfelejtesz becsukni a szádat. A látóhatárt itt teljes fölénnyel uralják a Kenai-hegység jéggel és csillogó hóval borított, fenséges csúcsai. A távolban alvó óriásokként vigyáznak rád az aktív vulkánok, a Mount Iliamna és a Mount Redoubt, néha pedig még azt is észreveheted, ahogy az egyik kráter fölött lustán gomolyog egy vékony füstfelhő. Homernek egyszerűen olyan hangulata van, amelyet a világon máshol nem élsz át, és bár lényegében egy kis halászfalu, óriási magabiztossággal eltölthetsz itt több napot, vagy akár heteket is a vad természet felfedezésével.

Együtt megnézzük részletesen, hogyan hozhatod ki a maximumot a világhírű „laposhal-fővárosba” tett látogatásodból, szépen lépésről lépésre.

Összefoglalás azoknak, akiknek nincs idejük végigolvasni a cikket

• A legjobb időszak a látogatásra: Június és augusztus között, amikor csúcsra jár a fenséges lazacok vonulása, a hőmérséklet gond nélkül 15 fok körül mozog, és minden helyi vízi taxi és kirándulóhajó működik.
• Fő látnivalók: Homer Spit (hosszú, kavicsos félsziget, amelyet színes boltok és kikötő tarkít), a Kachemak Bay State Park és a gyönyörű Grewingk-gleccser.
• Amitől tényleg leesik az állad: Kirándulás a vadonba óriás medvék megfigyelésére (közvetlenül Homerből indul repülővel a híres Katmai Nemzeti Parkba), vagy egész napos, chartert bérlő laposhal-horgászat.
• A legikonikusabb kocsma: A Salty Dawg Saloon, egy eredeti fából épült faház, amelyet sok ezer felszegezett dollár borít, ahol a barátokkal egyszerűen meg kell állnod egy esti sörre.
• Közlekedés: Homerbe egyetlen bekötőút vezet (a Sterling Highway Anchorage-ból), az autóbérlést a DiscoverCars.com-on saját tapasztalatból javasoljuk hosszú hónapokkal előre lefoglalni.

Mikor induljunk Homerbe és hogyan jutunk oda

Ha egy álomutazást tervezel Alaszkába, valószínűleg már sejted, hogy a turistaszezon itt rendkívül rövid, és könyörtelen minden tervezési hibával szemben. Alaszka lényegében csak május végén nyílik meg a turisták előtt, és valamikor szeptember közepén már ismét könyörtelenül mély téli álomba merül, így a látogatásra rendelkezésre álló időablakod nem valami nagy. Erről a saját bőrünkön győződtünk meg, amikor egyszer az utolsó pillanatban akartunk valamit megváltoztatni, és zárva talált parkkapukba és felhúzott mólókba ütköztünk.

A látogatásra legjobb hónapok

A gyönyörű Kenai-félsziget klimatikus és állatvilági ablaka nagyjából május közepétől szeptember közepéig tart. Ha májusban indulsz, óriási előny a valamivel alacsonyabb szállásárak és a jóval kevesebb fényképezőgépes turista, viszont egyszerűen számolnod kell azzal, hogy sok állat még csak lassan húzódik be az öblökbe, és a kirándulóhajók üzemeltetői óvatosan, lassan engedik vízre a flottájukat. Ez viszont csodálatos időszak, amikor elkezdődik a híres királylazacok (King Salmon) várva várt vonulása, így a folyók partját már körülveszik az első lelkes horgászok, és mindenhol a közelgő nyár illata érződik.

Június és július az abszolút csúcs. Ezt a saját bőrünkön éltük át júliusban, amikor a hőmérséklet a kellemes 15–18 fokra kúszott, a folyók egyszerűen forrongtak a lazacok tömegétől, mi pedig minden reggel nem tudtuk abbahagyni a csodálkozást, hogy ez az egész egyáltalán hogy lehet valós. A nap ráadásul júniusban mélyen éjfél után nyugszik le, így az az érzésed, hogy a napok soha nem érnek véget, és az energiád minden szabadban töltött órával megsokszorozódik. A szállások és hajók ilyenkor már rég teltházasak, úgyhogy a foglalással tényleg ne habozz.

Augusztus aztán fantasztikus hónap az ugráló bálnák megfigyelésére és a szirteken fészkelő madarak csodálására, de a hőmérséklet már lassan tíz fok felé csökken, és láthatóan nő az esélye a tipikus északi szitáló esőnek és csapadéknak. Szeptember közepén aztán a szezon keményen és lelkiismeret-furdalás nélkül véget ér, a legtöbb vízi taxi végleg kihúzza a horgonyát a partra, és a helyiek elkezdenek felkészülni a hosszú hónapokig tartó hóra és sötétségre.

Hogyan juthatunk el Az út végéhez

Az utazók túlnyomó többsége először Anchorage városába repül (olcsó repülőjegyeket rendszeresen keress a Kiwin, ez a kedvenc portálunk, ahol gyakran találunk remek akciós árakat), és ott, egyből a reptéren bérel autót vagy álmai lakóautóját. Budapestről nincs közvetlen járat Anchorage-ba, így általában átszállással érdemes tervezni – Lufthansa, KLM vagy Icelandair járataival kényelmesen eljutsz Alaszkába. Lukášsal régóta jó tapasztalataink vannak a DiscoverCars-szal, amelyet szívesen használunk szerte a világban az utazásaink során. Alaszkában ez duplán igaz, mert a bérelhető autók iránti kereslet nyáron óriási mértékben és őrülten meghaladja az elérhető kínálatot, így foglalás nélkül könnyen megeshet, hogy gyalog távozol a reptérről.

Az anchorage-i reptérről nagyjából 350 kilométeres út vár rád, amely tiszta időben négy-öt órát vesz igénybe, de valójában nyugodtan egy egész napot is eltölthetsz vele. Különösen először. Az út lélegzetelállító, fenséges hegyeken keresztül vezet, a drámai Turnagain Arm öböl mentén (ahol Lukášsal jó egy órát töltöttünk azzal, hogy az autóból a jeges szélben megpróbáltuk figyelni a fehér beluga bálnákat), végül pedig kényelmesen a Sterling Highway-en. Ez az út festőien kanyarog a vad lazacos folyók mentén, sötétzöld erdőkön halad át, és annyi csábító megállóhelyet kínál fényképezőgéppel, hogy végül egyenesen a Kachemak-öböl szeles partjára köp ki, Homerben.

Hol szálljunk meg Homerben és mennyibe kerül

Alaszka időtlen idők óta az USA legdrágább államai közé tartozik, és rövid, zsúfolt nyári szezonjában ezt minden egyes lépésnél megérzed a pénztárcádban. Mi ugyan a szigorú napi 50 dolláros keretünkkel kettőnknek végig a Chiquita nevű furgonunkban aludtunk, de ha szilárd tetőt keresel a fejed fölé, rengeteg lehetőség van. Választhatsz, hogy közvetlenül a városban, a stabil szárazföldön szeretnél lakni minden bolt közelében, vagy fizetsz egy kicsit többet a Homer Spit ikonikus, keskeny félszigetének teljesen egyedülálló hangulatáért, ahol a háborgó óceán és a ringatózó halászhajók egyenesen az ablakod alatt lesznek.

Alacsony költségvetésű utazóknak remek választás a Driftwood Inn Homer, amely hangulatos szobákat és kempingezőhelyeket kínál a Bishop’s Beach közelében. Jó ár-érték arányú arany középutat jelent a Best Western Bidarka Inn Homer, amely a központ és a reptér közelében fekszik. Ha pedig igazi luxust szeretnél a lehető legjobb óceáni kilátással, egyenesen a félsziget csücskén, mindenképp válaszd a Land’s End Resort Homer Spit szállodát.

A tartózkodásod ára természetesen nagyban függ attól is, hogyan étkezel közben, és mennyire élvezed a helyi éttermeket. Ha bérelt lakóautós kempingezést választasz (ami mellesleg minden utazó körében talán a legtipikusabb alaszkai utazásmód, és hihetetlenül szabadnak érzed magad tőle), óriási pénzt takarítasz meg a szilárd tető alatti szállásoktól. De ne felejtsd el a jobb RV parkokban lévő helyeidet a Homer Spiten akár fél évvel előre lefoglalni, mert a legjobb, strandra néző parcellák villámgyorsan elfogynak, és egy poros út mellett összezsúfolódva tölteni az éjszakát kicsit elrontja az élményt.

Homer, Alaszka: 12 tipp, mit érdemes látni és csinálni

Őszintén, amikor összeállítottam ezt a listát, gondom volt lerövidíteni tizenkettőre. Homer ugyanis többet kínál, mint amit kevesen várnának egy településtől, ahol egyszerűen véget ér az aszfalt. De itt vannak azok a dolgok, amelyeket Lukášsal egyetlen habozás nélkül újra megtennénk. Ha nem akarod az összes kirándulást bonyolultan magad elintézni a helyszínen az infóközpontban, kockáztatva közben, hogy reménytelenül telt lesz minden, nézd meg lentebb a legjobbra értékelt elérhető programokat, amelyeket kellő időben előre online lefoglalhatsz.

1. Homer Spit: az egész kisváros szíve

Ennek a lenyűgöző városnak a geológiai és kereskedelmi tengelye minden kétséget kizáróan a híres Homer Spit. Képzelj el egy keskeny, kavicsos gátat, amely hosszú, vékony ujjként nyúlik több mint 7 kilométer mélyen a gyönyörű Kachemak-öböl kék óceánjába. Ez az egész képződmény már mintegy tizenötezer évvel ezelőtt keletkezett a visszahúzódó gleccser természetes morénájaként, de ma az egész helyi halászati turizmus lüktető szíve, ahol hihetetlen energiával zajlik az élet a kora ködös reggeltől a késő hideg éjszakáig.

Mindkét oldalon megtalálsz itt teljesen mindent, amit egy igazi alaszkai kalandhoz kéznél kell tartanod. Hosszú fa járdák szegélyeznek mindenhol aranyos ajándékboltokat, profi horgászfelszerelés-üzleteket és zajos éttermeket, ahonnan messziről is árad a frissen sült hal illata ropogós hasábburgonyával, és persze az a hatalmas, túlcsorduló kikötő tele a legkülönfélébb hajókkal. Mindenütt szemtelen sirályok rikoltoznak rád, és időnként ki kell térned a gumicsizmás férfiak elől, akik jeget húznak targoncával.

A Spit azonban meglehetősen ijesztő és drámai múltat is hordoz magában, mert az 1964-es hatalmas, pusztító földrengés során a szárazföld nagy része váratlanul több méterrel lesüllyedt, és rengeteg történelmi épületet kellett a helyi közösségnek bonyolultan megmentenie és cölöpökön elmozdítania az árapály hatóköréből. Ma teljesen nyugodtan sétálhatsz itt egy forró kávéval a kezedben, figyelheted a hullámok közt úszkáló tengeri vidrákat, és mélyen szívhatod be azt a hamisítatlan, éles tengerészlevegőt.

2. Csendes-óceáni laposhal (halibut) horgászat

Homer a horgászok között a hivatalos, és tegyük hozzá, minden szempontból teljesen megérdemelt „Halibut Fishing Capital of the World” címet viseli, vagyis a laposhal-horgászat rettegett világfővárosa. Amint egy kicsit végigsétálsz a kikötő fa mólóin, látni fogod, hogy a szenvedélyes sporthorgászat itt teljesen és vitathatatlanul diktálja az egész nyár tempóját és hangulatát. Minden nap turisták százai indulnak ide gumizott ruhában az óriási trófea csendes-óceáni laposhalakért, amelyek súlya itt gyakran meghaladja a száz kilogrammot is. Amikor aztán délutánonként ezeket a hatalmas halakat mérlegre akasztják, olyan látvány, amitől tényleg eláll a lélegzeted.

Ha ezt a nedves, illatos és meglehetősen kemény élményt szeretnéd megadni magadnak, készíts elő hozzá egy jó vastag pénztárcát, mert a chartert bérlő hajók árai az óriási nyári keresletet nagyon gyorsan és magabiztosan tükrözik. A fél napos, egészen a kimerítő egész napos, ringatózó, háborgó tengeri kirándulásokig terjedő programok profi túravezetővel ma nagyjából 400–550 dollárba kerülnek fejenként. Cserébe viszont a legénységtől teljes körű szolgáltatást kapsz, minden erős felszerelés kölcsönzését, és elég nagy esélyt arra, hogy este a grillen megsütheted a saját fogásodat.

3. Igyál egy sört a Salty Dawg Saloonban

Bármilyen sikeres nagyhal-fogás után, egy fárasztó délutáni hegyi túra után, vagy csak úgy kíváncsiságból vagy nyári szeszélyből minden felnőtt homeri látogatónak legalább egy pillanatra ki kell kötnie a Salty Dawg Saloonban. Ez az eredeti, kissé szélcserzett, kicsi fából épült faház 1897-ből, amelyhez biztonság kedvéért oldalról egy jól látható világítótornyot építettek, a múltban fokozatosan szolgált postaként, apró vasútállomásként és egészen hétköznapi vegyesboltként is. Csak később, a múlt század ötvenes éveiben alakította át egy lelkes helyi társaság ezzé az egyedülálló kocsmává. Az említett pusztító földrengés után még az egészet arrébb kellett költöztetni egy kicsit a jelenlegi helyére, egyenesen a Spit szilárd szélére.

Amikor a Salty Dawg Saloon félhomályos terébe a nyikorgó ajtón át belépsz, egy darabig valószínűleg egyáltalán nem tudod, hová nézz először. A belső tér ugyanis a padlótól egészen fel tízezrekben mért teleírt és mindenféle aláírással ellátott dollárbankjegyekből áll, amelyeket évtizedeken át eszeveszetten szegeztek fel az összes falra, oszlopra, és amelyek gyakorlatilag hihetetlen csomókban lógnak az egész alacsony mennyezeten is. Mentőgyűrűk, idegen melltartók, egyenruha-jelvények lógnak itt, és a kiömlött sör szaga keveredik a kályha füstjével.

Ételt itt az étlapon inkább egyáltalán ne keress (arra menj el valahová máshová, rögtön mellé), de meginni itt egy becsületes, jéghideg csapolt sört vagy a híres limonádéjukat, aztán hosszasan keresni legalább egy darabka szabad fát, odaszúrni a falra a saját összegyűrt egydolláros bankódat egy gondosan megírt cseh üzenettel, és közben beszélgetni a zajos helyi tengerészekkel – ez egyszerűen egy olyan gyönyörű alaszkai rituálé, amelyet nem hagyhatsz ki. 😅

4. Kachemak Bay State Park: vadon utak nélkül

Közvetlenül a nyüzsgő Homerrel szemben, csak egy kicsivel át a csillogó, hideg öböl felszínén, elfelejtett világként terül el hihetetlen 400 000 acrenyi szaggatott hegység, sűrű őserdő és vad, köves strand, amelyeket szerencsére gondosan védenek a gyönyörű Kachemak Bay State Park keretében. Ez mellesleg egyáltalán az első állami park, amelyet egész Alaszkán akkor, 1971-ben hivatalosan kihirdettek, és van egy óriási bökkenő, ami annyira teljesen különlegessé teszi: nem vezet bele egyetlen méter aszfaltút sem.

Gyakorlatilag ez azt jelenti, hogy oda átlagos turistaként kizárólag a kereskedelmi vízi taxik segítségével jutsz el, amelyek minden reggel egyenesen a Homer Spit kikötőjéből indulnak. Mi a helyi flottákat használtuk, amelyek készségesen felraknak egy meglehetősen kicsi, de nagyon robusztus alumínium csónakba. Nagyjából húsz-harminc perc hullámokon ugráló hajózás után a tapasztalt kapitány letesz egy strandon, egyenesen az érintetlen vadonban. Az út során ráadásul óriási esélyed van bálnákat látni, amint magasra fújják a levegőt, vagy a mindenütt jelen lévő kíváncsi tengeri vidrákat.

A mély öblön át tartó oda-vissza jegyért ugyan majdnem 100 dollárt fizetsz fejenként (ami tartalmazza azt a kis belépődíjat is a parkba), de az a kivételes lehetőség, hogy hirtelen teljesen egyedül találod magad az északi természet közepén, térerő és tömegek nélkül, ezért a pénzért mindenképp megéri. De ne felejtsd el a kapitánnyal tényleg gondosan és világosan megbeszélni azt a pontos délutáni időpontot, amikor ugyanazon a helyen újra fel kell vennie, mert ott éjszakázni rendes felszerelés nélkül valószínűleg senki sem szeretne.

5. Túra a Grewingk Glacier Lake tóhoz

Ha már örömmel kifizeted a vízi taxit az óceánon át az említett állami parkba, mindenképp hagyd, hogy a kapitány egyenesen a jelzett Grewingk Glacier Lake Trail ösvény kezdeténél tegyen le. Ez a konkrét útvonal szerintem a teljes gyöngyszemek közé tartozik, és tényleg remek még abban a ritka esetben is, ha nem vagy éppen tapasztalt hegymászó szuperdrága cipőben. A szintkülönbsége itt tényleg elhanyagolható, és az ösvény a strandtól csak alig öt kilométer egy irányban, így egy kis jó akarattal nagyobb gondok nélkül teljesítik a kisebb gyerekes családok is.

A túrád első fele lassan átvezet egy gyönyörű, sötétzöld és csendes boreális őserdőn, amely tele van hatalmas kidőlt nyárfákkal és azokkal a klasszikus tűlevelű sitka lucfenyőkkel. Ezeket az ősi fákat minden oldalról sűrű zöld moha borítja, mintha egy kitalált dinoszaurusz-meséből lennének. Néha az az érzésed, hogy a páfrány mögül kikukucskál rád valami. Lukášsal itt végig szándékosan óriási zajt csaptunk, és folyamatosan hangosan kiabáltuk a bevett „Hé maci” szövegünket, mert a látótávolság az összezsúfolt fákon át gyakran egyáltalán nem létezett, és grizzlyvel találkozni itt több mint gyakori.

Ezután egy idő múlva az ösvény végre egy szürke morénánál torkollik ki, és előtted teljesen hirtelen, figyelmeztetés nélkül feltárul a lélegzetelállító, hideg látvány az óriási gleccsertóra, a Grewingk Glacier Lake-re. Ott a víz felszínén hatalmas, ragyogóan türkizkék jégtáblák úsznak, amelyek dübörgő hanggal folyamatosan törnek le a régi gleccser tömegéből valahol a távolban.

6. Pihenj a Bishop’s Beachen

Míg az említett kereskedelmi Homer Spit szinte mindig tele van siető turistákkal és zajos halászokkal, a Bishop’s Beach kavicsos strandja mindenkinek sokkal nyugodtabb menedéket kínál a város teljesen ellenkező oldalán, a régi központnál. Különösen a rendszeres nyári apály idején ez teljesen lenyűgöző és csendes, mágikus hely. A habzó óceán ilyenkor gond nélkül több száz méterrel visszahúzódik a parttól a távolba, és feltár egy hatalmas, lenyűgöző területet tele apró mélyedésekkel, tavacskákkal és sós pocsolyákkal.

Ezeket az apró medencéket tide poolsnak hívják, és mindegyikben csak úgy hemzseg a miniatűr, érdekes tengeri élet. Látni fogsz a köveken mászó lila tengeri csillagokat, miniatűr rákokat, narancssárga tengeri kökörcsineket és rengeteg különös tengeri algát, amelyek az apály után a kavicsokon maradnak. A helyi lakosok nagyon szívesen és gyakran járnak ide sétáltatni a fáradt kutyáikat, esténként kis tüzeket rakni abból a gyönyörűen kifehérített, óceán által kimosott fából, vagy csak úgy magányosan csillogó achátokat és más kincseket keresni, amelyeket az óceán éjszaka maga hoz oda és hagy hátra kegyelmesen.

7. Szerezz örömet magadnak a Salmon Sistersnél

Ha éppen azok közé a tipikus utazók közé tartozol, akik minden hosszabb nyaralásból szívesen hoznak haza valami tényleg szépet, minőségit, praktikusat és teljesen helyit is, akkor mindenképp állj meg séta közben abban a csodálatosan illatozó kis boltban, a Salmon Sistersben. Ezt a fiatal márkát néhány éve alapította két lelkes, valódi nővér, akik egyenesen egy kemény alaszkai halászcsaládból származnak. Néhány év kitartás során aztán teljesen váratlanul óriási kereskedelmi sikert építettek belőle, amelyet ma büszkén visel egész Alaszka.

Megtalálod náluk a boltban a leggyönyörűbb ruhadarabokat hullám- és halmotívumokkal, nagyon minőségi, erős gumicsizmákat a nedves éghajlathoz, és egy csomó különféle kiegészítőt, amelyeket mind egytől egyig szeretettel inspirált az a rendkívül kemény mindennapi élet a nyílt tengeren és az a vad alaszkai természet körülötte. Azzal, hogy itt veszel valamit, a pénz egyenesen azokhoz az emberekhez jut, akik itt élnek és dolgoznak, és ez nekem személy szerint sokkal kellemesebb, mint egy névtelen boltban vásárolni szuveníreket a Spiten.

8. Kajakozás bálnákkal és vidrákkal

Ha te és a társaid legalább egy kicsit bátrak vagytok, nem féltek a mély víztől, és eléggé edzettek is vagytok (a mély Kachemak-öböl vize a nyár közepén is nagyon messze van bármilyen kellemes, üdítő fürdőzéstől, és a beleesés meglehetősen komoly probléma lenne), mindenképp béreljetek legalább fél napra egy kétszemélyes tengeri kajakot valamilyen tapasztalt helyi túravezetővel.

Különféle nagyobb helyi üzemeltetők, mint amilyen például az ismert Mako’s Water Taxi, a sárga műanyag kajakokkal együtt is fel tudnak venni a fedélzetre, és el tudnak vinni azokba a távolabbi, csendes, és főleg széltől védettebb öblökbe, mint amilyen például a gyönyörű Tutka Bay vagy a nyugodtabb Peterson Bay. Ott az időjárási feltételek és az általános hullámok a tapasztalatlan evezéshez sokkal barátságosabbak, mint azon az álnok nyílt tengeren a fő öbölben.

Az alaszkai természet az óceán felszínéről egyszerűen egészen más dimenzió: a kajak körül kíváncsian bukkannak fel az aranyos tengeri vidrák kölykökkel a hasukon, és egy kis szerencsével a távolban hallod majd fújtatni a bálnákat, úgyhogy csak ne feledkezz meg a rendes vízhatlan, rétegezett öltözékről, mert a gleccserek felől itt tényleg hideg szél fúj.

Így vízre szállni azt jelenti, hogy időnként egy pillanatra megküzdesz a nemkívánatos felborulástól való félelemmel, és azzal is, mennyire szörnyen fárasztó és nehéz belegyömöszölődni abba a szűk, kölcsönzött száraz kombinézóba (ún. dry suit). Az eredmény viszont a természet abszolút csendje, amelyet csak az evezésed ritmikus hangja tör meg a vízben. És azt az óriási tisztelet az óceán iránt, amelyet azon a vékony laminátrétegen megérzel, aztán még nagyon sokáig magaddal viszed.

9. Megálló Cooper Landingben és az őrület a Russian Riveren

Ez a kis gyakorlati tipp ugyan a fekvésével nem teljesen közvetlenül Homer városában van, de mivel a Sterling Highway hosszú útja során így-úgy teljesen biztosan áthaladsz rajta autóval, egyszerűen nem hagyhatom ki ebből az útmutatóból. A Cooper Landing néven ismert kiterjedt, dombos terület, amely egyenesen a gyönyörű Kenai River és Russian River óriási türkiz összefolyásánál terül el, évről évre az újabb hulláma egy másik tipikus alaszkai őrületnek az abszolút zajos epicentruma, amely a fürge vörös lazacok (ún. Sockeye Salmon) tömeges sporthorgászata.

Különösen a forró július-augusztus fordulóján érkeznek ide ezeknek a gyönyörű vörösre színeződött, erős halaknak az óriási, több százezres vonulásai, amelyek tömegesen és teljesen elszántan vándorolnak a mély óceánból több száz kilométert felfelé a vad sodrásban, hogy a sekély kavicsos helyeken ívjanak, majd sajnos rögtön elpusztuljanak. Ez egy lenyűgöző és meglehetősen szomorú természeti körforgás. Állj meg a hatalmas leállósávos parkolóban a lehajtónál, és menj el legalább tíz percre egyenesen a folyóhoz, ahol horgászok százait látod majd vállt vállnak vetve a jeges vízben, amit a helyiek viccesen és teljesen találóan combat fishingnek neveznek.

10. Látogass el a régi aranyásó faluba, Hope-ba

Ha már így fáradtan mész a lakóautóval a gyönyörű Kenai-félszigeten egyre inkább dél felé, egyenesen le a kikötős Homerbe, tegyél a családdal egy kis rövid kitérőt egy meglehetősen elveszett, de csodálatos történelmi kis faluba, Hope nevezetűbe. Nagyon optimista és szegény, lelkes aranyásók alapították még valamikor rég 1896-ban, amikor Alaszka a legnagyobb vad aranylázának közepén volt. Ez a település a mai napig, a nagyvilágtól való teljes elszigeteltségének köszönhetően, megőrizte a fából épült faházak hihetetlenül romantikus és erősen autentikus, régies jellegét, amelyben a számok szerint jelenleg egész évben és tartósan csak mintegy 160 szívós, generátoros lakos él.

11. Medvemegfigyelés: repülés Homerből Katmaiba

Ha van egyetlen dolog, amelyről azt gondolom, hogy Alaszkában legalább egyszer át kellene élnie teljesen minden egyes látogatónak (tehát legalább akkor, ha a feszes költségvetése minden szállásköltség után legalább egy kicsit engedi), az az a bolondos és lenyűgöző egész napos kirándulás kis könnyű hidroplánnal vad barnamedvék százainak megfigyeléséért teljesen természetes környezetükben, folyóvölgyekben. És éppen az említett Homer a tökéletes fekvésének köszönhetően teljesen az ideális kiindulópont, ahonnan különféle helyi légitársaságok, mint amilyen például a családi Smokebay Air, jó időben biztonságos napi járatokat indítanak egyenesen a megközelíthetetlen Katmai Nemzeti Park vagy az erdős Lake Clark terület felé.

Reggel egyszerűen elszántan felszállsz a Spit aszfaltos kifutóján egy csapat emberrel valami pindurka, zúgó repülőgépbe (ahol Lukáš a szűk ülésen általában mindig kicsit szorong és görcsösen szorítja a kapaszkodót, míg én teljesen lelkesen, nagy fejhallgatóval a fülemen az oldalsó koszos üvegre tapadok és fényképezek). A repülés során alacsonyan repülsz magasan a havas csúcsok, óriási füstölgő vulkánok és ezüstös öblök fölött, hogy aztán madárként meglehetősen keményen leszállj egyenesen valamilyen széles, elhagyatott homokos strandra, szó szerint a semmi közepén.

Egy nagyon tapasztalt, állig felfegyverzett pilóta és túravezető egy személyben, szigorú és profi felügyelete alatt aztán akár hosszú, fagyos órákig is tétlenül ülsz elrejtve valami száraz fű mögött, vagy állsz a fényképezőgéppel egy sekély folyónál, és jelentéktelen távolságból némán figyeled azokat a hatalmas, bozontos medvéket, ahogy fürgén, mancsaikkal fogják a vergődő lazacokat a vízben.

Nézheted őket, ahogy a parton játszanak azokkal a kíváncsi, bozontos kölykeikkel, ahogy verekednek a legjobb vadászhelyért, vagy ahogy egyszerűen csak teli hassal ügyetlenül és lustán a köveken pihennek és emésztik a kövér falatokat. Ez pontosan az a pillanat, amelyből még évekig fogsz élni, és egyike azoknak a pillanatoknak, amikor rájössz, mennyire aprók vagyunk a természethez képest. Ezek az egész napos légi kirándulások érthető módon árban meglehetősen extrém magasan mozognak (a szezonban gyakran jóval 1000 dollár feletti összeget fizetsz fejenként), de hidd el kézzel a szívemen, hogy minden egyes elköltött, megtakarított dollár végtelenül megéri, és egy másodpercig sem fogod megbánni.

12. A művésztelep, Halibut Cove

A mai legutolsó kis kirándulási tippünk lassan elvezet egy tényleg mágikus, elhagyatott helyre, ahová ismét átlagos halandóként a szárazföldről csak vízen jutsz el valamilyen kis bérelt hajóval a kikötőből. A festői, Halibut Cove nevű település inkább egy aranyos kis romantikus faházcsoportosulás, amely hatalmas fa cölöpökön áll, amelyek egyenesen a sötét, nyugodt víz fölé emelkednek egy védett öbölben. Eljuthatsz oda vagy gyalog az említett gyönyörű állami park széléről egy lejtő, jelzett körön keresztül, amelyet Saddle Trailnek hívnak, és ott aztán hívnod kell egy elszállító csónakot a partról, vagy egyszerűen és könnyen odaérsz a településhez Homerből valamilyen megbeszélt közvetlen vízi taxival már egyenesen reggeltől.

Ma ebből a védett településből olyan különös és valamiféle félig zárt, nagyon exkluzív kolónia lett a művészeknek, a bolondos és tehetséges festőknek és állandó lakosoknak, akik itt szívesen töltik zavartalanul az egész északi nyarukat elrejtve valahol messze a hétköznapi civilizáció zajától. Nem vezetnek itt sehol semmilyen kavicsos, és pláne aszfaltos utak autóknak, így minden helyi kivétel nélkül egyszerűen csak azokon a megemelt, ingatag fa járdácskákon mozog kecsesen, amelyek az épületeket kötik össze, vagy egyenesen nagyon kis motoros csónakokon. És egyszerűen teljesen hihetetlen nyugalom uralkodik itt, amit legfeljebb a faházak pilléreihez csapódó hullámok zavarnak meg.

Nyáron itt az éhes kirándulóknak működik egyebek mellett egy tényleg nagyon híres (és érthető módon hihetetlenül exkluzívan drága) helyi étterem, amely a The Saltry nevet viseli. Az étterem híres a halas specialitásairól a tenger gyümölcseinek szerelmeseinek, de még ha végül nem is fogyasztod el itt a több fogásos, formális vacsorát, maga az a csendes, nyugodt séta a pici boltok, a nyitott privát művészeti galériák és mind azok a miniatűr kávézók között a sötét víz fölött, egy olyan gyönyörűen meseszerű, romantikus és lassú, varázslatos lezárása a vad alaszkai vándorlásodnak.

Hol együnk és igyunk jót Homerben

Mivel Lukášsal vegetáriánusok vagyunk, és a napi költségvetésünk mindössze 50 dollár volt kettőnknek, sokat főztünk magunk a Chiquitában a helyi Safeway szupermarket alapanyagaiból. Őszintén viszont Homer teljesen meglepett azzal, hogy mi mindent lehet ott enni. Egy világ végén lévő halászfaluhoz ennek a konyhának tényleg van mit kínálnia. Akár a nap végén vágysz egy szép, nyugodt vacsorára, akár csak be kell rontanod az ajtón és felkapnod egy gyors, kalóriadús reggelit egy megerőltető túra és a reggeli hajó előtt, egyszerűen egyáltalán nem fogsz itt csalódni.

Éttermek, pékségek és sörfőzdék, amelyek megérik

A legelső helyen az ajánlásaim ranglistáján természetesen azonnal meg kell említenem a hangulatos családi vállalkozást, a Two Sisters Bakery-t, amely feltűnésmentesen elrejtve fekszik a nyugodt Old Town központ történelmi részében, a Bishop’s Beach kavicsainak közelében. Ez a varázslatos kis közösségi pékség ott már 1993 óta sikeresen és illatosan működik, és őszintén, mindenféle túlzás nélkül itt csinálják a teljesen legjobb nagy fahéjas csigákat az egész félszigeten (és az én saját perspektívámból talán az egész széles világon is 😅). Ha remek kávét és valami kis reggelit keresel, mindenképp ne hagyd ki őket. A sör szerelmeseinek pedig teljesen kötelező a helyi sörfőzde, a Homer Brewing Company meglátogatása, ahol kiváló kézműves söröket kóstolhatsz meg megfizethető áron.

És mi a helyzet az éttermekkel? Bár mi nem ettünk halat, az átlagos turisták számára Homer valóságos paradicsom. Ha formálisabb helyet keresel, híres a Fat Olives étterem. A húsimádóknak remek tenger gyümölcseit és laposhalat csinálnak, de mi ott a kitűnő vegetáriánus margherita pizzát és a forró levest értékeltük. A legtipikusabb alaszkai halász-ebédért tele sült finomságokkal a turisták gyakran a Captain Pattie’s Fish House-ba tartanak, egyenesen a szeles Homer Spit nyüzsgő szívében.

És ha már reggel vagy délelőtt tényleg kétségbeesetten nem érsz oda és sietsz, és csak gyorsan, menet közben és jó laktatóan, olcsón akarsz enni pár dollárért, menj inkább egyből a pulthoz egy szűk és zsúfolt kis boltba, amelyet The Bagel Shop-nak hívnak. Ott mosolyogva csinálják meg neked az összes lehetséges közül egyszerűen a legbecsületesebb forró reggeli bagelt – a turistáknak füstölt lazaccal, nekünk vegetáriánusoknak egy becsületes adag krémsajttal és zöldséggel.

Gyakran ismételt kérdések (GYIK)