Az utóbbi időben egyre több kijelentés terjed a közösségi médiában, miszerint az utazás többet ad neked, mint az iskola. A médiában szereplő híres emberek nem szégyellik kijelenteni, hogy az iskola nem érdekelte őket, és nem vették semmi hasznát. Ebből nem egy fiatal azt gondolhatja, hogy a tanulást nyugodtan a sutba dobhatja, összecsomagolhatja a hátizsákját, és tíz évet tölthet a világ körüli csavargással. Az utazás valóban rengeteget megtanít neked – legyen szó a más kultúrák iránti nagyobb toleranciáról, vagy arról, hogy elmélyíti az önállóságodat, az ellenállóképességedet és az alkalmazkodóképességedet –, de vannak dolgok, amiket nem tud pótolni.
Mielőtt rátérnék arra, hogy miért nem választanám soha az utazást a tanulás helyett, szeretnék elmondani néhány dolgot. Egyáltalán nem tartom feltétlenül szükségesnek az egyetemi tanulmányokat. Úgy gondolom, hogy nagyszerű, ha valaki úgy dönt, hogy ügyes kőműves, virágkötő vagy fodrász lesz. Ez a cikk csak rólam szól. Arról, hogy én miért választanám mindig az egyetemet az utazás helyett.
1) Vannak dolgok, amiket iskola nélkül nem tanulsz meg
A mi generációnk mindent azonnal akar. De nem megy minden azonnal. Például orvos vagy jogász sem lehetsz egyik napról a másikra, és semmiképp sem leszel azzá önálló tanulással. De nem is csak ezekről a szakmákról van szó. Az egyetemen olyan mélységben tanulsz meg dolgokat, amilyen mélységben magadtól soha nem foglalkoznál velük. Talán nem is érdekelnek. Valószínűleg soha nem is fogod hasznukat venni. De amit igazán ad neked, az a felismerés, hogy semmi sem fekete-fehér, hogy minden problémának több rétege van, amelyeket vizsgálni lehet. Megmutatja, hogy a problémákhoz kritikusan kell közelíteni, és bár a kocsmában minden barátodnak van véleménye mindenről, együttvéve mégsem tudnak igazán semmit.
2) Tágabb perspektívában látni a világot
A világunk felgyorsult. A legtöbben nap mint nap örülünk, ha a munka és a család között meg tudjuk oldani a mindennapi teendőket, és egyáltalán nem vágyunk arra, hogy mély vitákba bonyolódjunk. Vitatkozni, hagyni, hogy lerombolják a saját nézeteimet, és olyan embereken keresztül látni a világot, akik nem az én buborékomban élnek – ez volt az iskola egyik legérdekesebb aspektusa. Persze, gond, hogy egyes iskolákban nem adnak elég teret a vitáknak, de ezt hagyjuk máskorra. Az egyetemi évek alatt egyedülálló lehetőséged van arra is, hogy különféle vitákra és előadásokra járj. Igen, az egyetem után is lehetséges ez, de kezünkre szívünket: hányan jutunk el hozzá az élet forgatagában?
3) Kipróbálsz olyan dolgokat, amikhez másképp nem jutnál hozzá
Én nem kémiát vagy nanotechnológiát tanultam, ott ez a pont sokkal érdekesebb lenne. Én újságírást tanultam (és imádtam!).
Az alapképzés első éveiben órákat töltöttem a sötétkamrában, filmeket hívtam elő és fotókat nagyítottam. Egyetlen kis szobában lezajló ennél nagyobb kalandot még nem éltem át.
4) Kapcsolatok
Az újságíró szakon olyan emberek vettek körül, akik ugyanolyan vagy nagyon hasonló területek felé tartottak. Már maga a közösség környezete is gazdagító. A csoporttársaim (nálam sikeresebbek) ma a köztévénél és a közrádiónál dolgoznak (igen, méltán vagyok rájuk büszke), és amikor bekapcsolom a rádiót vagy a híreket, csak egészen rövid ideig kell várnom, hogy ismerős hangot halljak.
Az iskolában lehetőségem volt találkozni olyan emberekkel, akikre már középiskolás korom óta felnéztem, néhányan még tanítottak is, vagy legalább pár szemináriumot tartottak nekünk. Igyekeztem a maximumot kihozni a tanulmányaimból: az első években, mielőtt dolgozni kezdtem, gyakornoki helyekre, kurzusokra, workshopokra és előadásokra jártam (több éven át például egy nyári újságíró iskolára is jártam). Ezek az első egyetemi évek voltak a legszebbek. Mindezeknek a tevékenységeknek köszönhetően nemcsak azt fedeztem fel, mi minden érdekelne, hanem azt is, mit nem szeretnék soha az életben csinálni.
5) Találkozás az intézménnyel
Ez a pont talán mosolyt csal az arcra, de igaz. Az iskolában nem egy kellemetlen találkozásod lesz a rendszerrel. A jobb esetekben ez csak a kötelező követelményekkel és a vizsgajelentkezéshez épp nem működő weboldallal való kapcsolat. Európában élni annyit tesz, mint egy rendszerben élni. És az iskola tulajdonképpen egyfajta felkészítő az évenkénti adóbevallási küzdelemre, a jelzáloghitel-ügyintézésre vagy a biztosítóval való egyeztetésre. De ugyanúgy egyik rendszerben sem jegyzed meg, mit elég elektronikusan beadni, hol kell egy halom papírt kinyomtatni, és pontosan melyik ablaknál kell leadni. Mert a rendszer folyton változik. Nekünk pedig rendszeresen felszökik tőle az adrenalinszintünk. 🙂
Amikor a mesterdiplomámat vittem haza, szomorú voltam. A világ minden kincséért sem cserélném el az egyetemi éveket. Azok közé az emberek közé tartozom, akik egyetlen órát sem akartak elmulasztani, és az előadások többségére őszintén vártam. Persze néha elhanyagoltam valamit, néha kihagytam valamit. De az egyetemi tanulmányaim csodálatosak, a maguk módján izgalmasak és varázslatosak voltak, és nem bánom, hogy helyettük nem inkább utaztam. Hiszen arra még egész életem van.
